Még júliusban interjúztam Eszterrel. Telefonon. Egy olyan időpontot kerestünk, ami mindkettőnknek megfelelő. 9-kor hívtam is. Este 9-kor. 😀 Addig beszélgettünk, amíg Emma először fel nem kelt. Ő utána kezdett el dolgozni. Volt vagy 11. Még mindig esti időpontról beszélek, természetesen. Ám én se tudtam etetés után rögtön elaludni. Egy olyan motiváló, lendületes és elszánt anyukát, nőt ismertem meg, akinek hatására az embernek kedve támad rögtön megváltani a világot.
Szóval te ilyenkor állsz neki dolgozni?
Igen! Altatás utána látok neki mindennek, ami a @dekor.x-es dolgokkal kapcsolatos. Tudod, nem akartam, és jelenleg sem akarok időt elvenni napközben a kisfiamtól, pedig segítségem is volna. Lelkiismereti dolgot csinálok belőle. Pedig az énidőre szükségem van. Persze, néha szántam időt másra. A csecsemő időszak vége óta viszont az énidőm este, altatás után jön. Ekkor jövök én és a virágkötészet. Ez nekem a kikapcsolódás, ami mára a másodállásom lett.
Miért pont ez? Eredetileg, főállásban mivel foglalkoztál?
2006-ban szociálpedagógusként diplomáztam, majd a közszférában dolgoztam szülésig és a mostani főállásom szerint is kormánytisztviselő vagyok. Még a fősuli mellett csináltam meg egy virágkötő tanfolyamot. Nem volt semmi tudatosság benne, inkább csak úgy a kreatív része miatt tetszett. Gondoltam: majd hasznát veszem, ha az otthonunkat kell díszítgetni, szépítgetni. Aztán a GYES alatt valahogy visszakanyarodtam hozzá. Először csak úgy kedvtelésből, magamnak, a magam örömére, aztán mások örömére is.
Na azért erről mesélj picit többet. Azért ez nem mindennapi párosítás: nappal kormánytisztviselő, éjjel virágkötő. És mindezt pici gyerek mellett. Akkor nagyjából ilyen 2 éves körül volt a fiad, ugye?
Sokáig úgy volt, hogy szülés után nem is tudok visszamenni dolgozni, mivel határozott idejű szerződésem volt. Aztán hála, ez másképp alakult. A korábbi pozíciómban, egy áthelyezésnek köszönhetően már a lakóhelyemen tudtam elkezdeni a munkát a GYES-t követően. Elmondhatatlanul örültem neki, de azt tudtam, hogy otthon szeretnék maradni Noel 3 éves koráig. 2 éves volt a kisfiam, amikor altatás után neki álltam az első kopogtatónak. Csupa virágból állt, igazi tavaszidéző volt. Nagyon megtetszett a családomnak, a sok dicséretet pedig felkérések követték. Szép lassan olyan emberek is megkértek, hogy készítsek nekik ajtódíszt, akiket nem is ismertem. Ez hozta meg a döntést, hogy másodállásként elinduljon a @dekor.x.
Az Instagramon pedig most már több mint 1000 követőd van, és ahogy látom, amint kiteszel valamit, ami mondjuk nem rendelésre készült, azonnal meg is van rá a vevő! És már nem is csak kopogtatókról van szó…
A testvérem unszolására regisztráltam az Instagramra, ezzel párhuzamosan Facebook oldal is készült. Először csak 2-3 naponta posztoltam, most már minden nap. A megrendelések pedig folyamatosan jöttek. És mivel igyekeztem a vevőim igénye szerint dolgozni, így gyakorlatilag észrevétlenül bővült a „terméklista”. Sose gondoltam volna… és tudod, talán pont azért működött a dolog ilyen jól, mert semmi görcsösség nem volt benne. Szépen alakultak a dolgok egymás után, kapcsolatba kerültem emberekkel, akikkel, azóta is együttműködök.
Azért ez nagyon húzós lehet a két főállás: a munkád és az anyaság mellett.
Igen, valóban nem könnyű, de nagyon nehezen mondok nemet bárkinek is. Tavaly novemberben pedig visszamentem 8 órába dolgozni is… Nehéz összehozni a kettőt, plusz a családi életet, de nem tudom és nem is akarom egyiket se leépíteni. Sokszor túlvállalom magam, de olyan sok jót kapok a munkáim által, hogy minden nap hálát adok értük!
Árvai Brigi: „Volt, hogy hajnali 2-re bejöttem a pékárukat lesütni.”
Most, amikor beszélünk, ilyen fél10 körül van, este. Ilyenkor kéne pihenni, olvasni, aludni, filmezni vagy sorozatozni, vagy bármi pihentetőt csinálni… bár minél több anyát (igenanyát!) ismerek meg, annál kevésbé vagyok benne biztos, hogy az emberek esténként még csinálnak ilyet. 😀
Hát, nálam is az van, hogy ha most letesszük majd a telefont, akkor látok neki a munkának. Anyák napja és az advent előtti időszak a legkeményebb. Most (júliusban, amikor az interjú készült – a szerk. 😛 ) kicsit könnyebb, ilyenkor igazi kikapcsolódás nekem, ha beülök a kis műhelyembe. Persze az alkotáson kívül, rengeteg minden más is itt van. Ilyenkor van idő posztot megírni, összeírni a megrendeléseket, az alapanyagokat átnézni, és még sorolhatnám.
Tudsz napközben, amikor a kisfiad már otthon van, nem dolgozni? Vagy „a játszótérről is titokban a telefonról dolgozós anyuka” típus vagy? 🙂
Érdekes, mert Noeltől továbbra sem akarok időt elvenni. Persze, előfordul ritkán, hogy délután a nagyszülők vigyáznak rá, akik 2 utcával arrébb laknak. De igyekszem úgy megoldani, hogy inkább jön velem anyagbeszerző körútra, vagy fotózunk együtt. Most már lehet vele ilyeneket is csinálni. Régen még belenyúlt (volna) a képbe, most már meg lehet oldani ezt is vele. Napközben ő oviban, én a munkahelyemen. A délután és este közös, nem kérdés, hogy mindig is ő lesz az első, úgyhogy ebből nem engedek.
Éjjel sokáig dolgozol, reggel korán kelsz. Nem a legjobb párosítás.
5-6 óránál én sem alszom többet, de mutass valakit, aki igen. 😀 Szeretem csinálni és annyit ad ez nekem! Igen, sokszor nehéz megtalálni az egyensúlyt. Sok a telefonnyomkodás (hisz a vevőimmel itt kommunikálok) és bizony előfordult, hogy a szabadság alatt is dolgoztam. De annyira feltölt és annyi önbizalmat adott és ad máig nekem ez az egész. Teljesen megváltozott az énképem a sok pozitív visszajelzés és bíztató szavak miatt. Bár sose voltam egy visszafogott típus, de mostanra sokkal bátrabb lettem. Nagyon jó önbizalomnövelő tevékenység ez nekem. Valami, ami más, mint az anyaság, és más, mint a megszokott, napi munka, de mégis én vagyok.
Nem tervezed főállásban ezt csinálni, ha ilyen jól megy?
Nagyon sokat kell beletenni, hogy ezt valaki főállásban tudja csinálni. Több, mint egész embert kíván. Ráadásul nagyon szeretem a főállásomat is, egy nagyon jó csapathoz tartozom. Őszintén, nem szívesen hagynám ott az egészet. A feladatkör, az emberekkel való foglalkozás. És nem mellesleg, szeretem a biztonságérzetet, amit nyújt a fix munkahely. Persze, tök jó a magad urának lenni, de tud nagyon keménnyé is válni. Amíg tudom, marad ez a felállás, aztán majd az élet alakítja.
A sok éjszakázás és nem alvás tudatában, ha újra kezdenéd is így csinálnád?
Igen! Egy percét sem bántam meg. Mindig mindent igyekszem úgy alakítani, hogy nekem, a családomnak, a környezetemnek a legjobb legyen. Amíg ebből hátránya nincs senkinek sem, addig azt mondom, hogy jó úton haladok.