A ti ajánlásotokra kerestem meg Árvai Brigit, a Léna Kedvencei cukrászda megálmodóját, létrehozóját, tulajdonosát. Bár be kell valljam, egy ideje felkerült már A listámra, miután megláttam EZT a posztját. Azt írta: „Ha alvásidő, akkor munka, még nyaralás alatt is.” Majd egy csomó szívecske… Mintha én írtam volna. 😀 Rögtön tudtam, hogy vele még fogok beszélgetni, őt meg kell ismernem, be kell mutassam a „nagyvilágnak”. Általában telefonos interjúkat készítek, még mindig macerás elmennem bárhova akár Emmával, akár nélküle, nem is nagyon csinálok ilyen „felnőttes” dolgokat, Brigi invitálására azonban nem tudtam nemet mondani. Emma miatt ugyanis tej-, tojás- és szójamentes diétán vagyok, a Léna Kedvencei pedig egy kvázi mindenmentes cukrászda. Na most képzeljétek el, hogy örültem, amikor majdnem 4 hónap után kakaóscsigát és nutellás (értitek: NUTELLÁS!!!), tejszínhabos (!!) jegeskávét ihattam. Mindezt egy hihetetlen, lehengerlő, igazi igenanya társaságában.
… de biztos, hogy ehetek én ilyet? Tényleg nincs a kakaóscsigában se tej, se szója, se tojás? És a nutellában sincs?
Tényleg nincs, hidd el! (Nevet) A Házi Nutellát, a kakaóscsigát is mi készítjük, mind teljesen vegánok. A sütik, amik most kint vannak, sajnos tojással készültek, de ha szólsz előre, csináltunk volna vegán sütit is, mert olyan is szerepel a repertoárunkban.
Jaj, nagyon kedves vagy, köszönöm! Majd legközelebb! De nekem már ez a nutellás kávé és a kakaóscsiga is földöntúli öröm, tényleg! Na de akkor csapjunk bele. Meséld el, hogy jött ez a mindenmentes cukrászda dolog? Te is érzékeny vagy? Vagy esetleg neked is a kislányod volt az? Vagy hogy jött ez az egész?
Neeeem, semmi ilyenről szó nem volt. Mindig is próbáltam figyelni az alakomra, bár a terhesség előtt általában a végletek embere voltam: vagy rizst ettem natúr csirkével vagy csokit csokival. 😀 Viszont amikor kiderült, hogy várandós vagyok, elhatároztam, hogy márpedig én akkor sem fogok elhízni. El is kezdtem a Szafi termékeket használni, aztán ezek annyira jól beváltak és megszerettem őket, hogy szülés után is megmaradtak. És mivel nagyon édesszájú vagyok, sokat kísérleteztem sütikkel, tortákkal.
Akkor te ezt nem is tanultad? Én azt hittem, hogy cukrász vagy.
Nem. (Nevet) Nem is tanultam és nem is dolgoztam ilyen területen azelőtt soha. Végzettségem szerint kontroller közgazdász vagyok, egyébként pedig a kislányom születése előtt multinál dolgoztam HR területen. Az Általános Vállalkozási Főiskolára jártam, és már ott tudtam, hogy egy nap szeretnék én is vállalkozni, csak nem tudtam, hogy mit. Két dolog érdekelt nagyon: a divat és a táplálkozás. Mindenképp szerettem volna Dorogon maradni, így a divat kiesett, mivel az inkább Pesten működne, egy pici baba mellett pedig nem volt opció a napi szintű bejárás. Aztán addig-addig agyaltam, míg a cukrászda gondolata megszületett. Nekem ráadásul a családban is szinte mindenki vállalkozó, így például a férjem is, aki abszolút a példaképem – a munka terén is. 19 éve dolgozik a családi horgász és vadász üzletben, amit jó pár éve ő maga, teljesen egyedül visz. Ő volt előttem a követendő példa. Most pedig már nem is tudom elképzelni, hogy valaha újra alkalmazott legyek.
Mikor vágtál bele?
2017 júniusában határoztam el, hogy belevágok. Aztán hamar megláttam ezt a kiadó kis üzlethelyiséget (itt a szomszédban egy biobolt van, ahova sokat jártam régen is), amit augusztus elejétől ki is vettem. November 18-án pedig már kinyitottunk.
Tyűha, nem tétlenkedtél sokáig!
Hát nem. És nagyon kemény 4 hónap is volt, ugyanis a kivitelezéstől kezdve mindent én intéztem, én felügyeltem. Úgy, hogy Léna júniusi születésű, tehát az egész kezdetekor épp, hogy 1 éves elmúlt.
És bár gondolom a legtöbb dolgot próbáltad alvásidőre időzíteni, azért ez hosszútávon nem az a munka, amit otthonról, esténként lehetne a háttérből vezényelni.
Valóban nem. Bár megpróbáltam, de sajnos már a felújításnál itt kellett lennem néha egész nap, mert egyébként nem haladt a munka. Plusz én úgy képzeltem, hogy majd sok fiatallal dolgozom együtt, rugalmas munkaidőben, jófej főnök leszek, és majd ennek hatására minden flottul, gördülékenyen is fog menni. De sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy ez így nem fog menni. Sokat kellett itt lennem, Léna pedig értelemszerűen jött velem. Képzeld, volt, hogy 5 órát is elült, elrajzolt egy szó nélkül. De ezzel szegénykémnek elege is lett. Bár sosem volt egy négy fal közé zárt baba, 2 hetesen már étterembe, 5 hetesen pedig nyaralni mentünk vele, de a cukrászdába ma már nem szeret jönni. Amint érzi, hogy Anya elkezd dolgozni – kérdezgetnek tőlem a többiek, vagy esetleg tartalmat próbálok gyártani, fotózok, videózok -, olyan lesz, mint akit a kisördög szállt meg. Így mivel ide vásárlók járnak és fontos, hogy jó élménnyel távozzanak, hogy aztán szívesen jöjjenek vissza, Lénával már nem tudok idejönni.
És akkor a felújítás felügyeletén kívül még gondolom volt vagy ezer más dolgod is még…
Kezdetben ott volt ugye a receptfejlesztés is, amiben a cukrászom nagy segítségemre volt, de sokat én találtam, kísérleteztem ki. És olyan is volt, hogy hajnali 2-re bejöttem a pékárukat lesütni.
Jesszus, mikor aludtál, ha gyakorlatilag az összes alvásidőben (és nem alvásidőben is) dolgoztál?
Hát, akkoriban nem igazán aludtam sokat, volt időszak, hogy csupán 3-4 órákat. Az kegyetlen volt, be is fejeztem, mert nagyon belefáradtam. Ráadásul, amit fontos kiemelnem, hogy mindezt úgy csináltam, hogy Léna a mai napig szopizik, és bölcsibe is idén októberbe kezd majd csak el járni. Tehát azért napközben minden ellenére próbáltam úgy szervezni a dolgokat, hogy a lehető legkevesebbet vegyek el az ő idejéből. Én ugyanis továbbra is úgy tekintek magamra, hogy főállásban anya vagyok, és a cukrászdát mellette, másodállásban csinálom. Hajnalban, éjjel, alvásidőben.
A fáradtság és minden nehézség ellenére csinálnál valamit máshogy, ha visszamehetnél az időben?
A mai fejemmel lehet, hogy az időzítésen változtatnék. Inkább most állnék neki az egésznek, amikor Léna már nagyobb, esetleg bölcsibe jár. Nem is gondoltam bele úgy igazán, hogy ez majd ennyire sok. Most viszont abban bízom, hogy ha októbertől elkezd családi bölcsődébe járni, akkor talán picit könnyebb lesz. Nekem se lesz lelkiismeretfurdalásom, hogy tőle veszek el időt, és a feladataimmal is jobban haladok majd délelőttönként, amíg ott lesz.
Akkor egyébként, ha jól értem, az egész alatt nem is volt igazán segítséged.
Ahogy mondtam a családban mindenki dolgozik. Anyukám hétfőnként tud Lénára vigyázni, azt sokszor kihasználom. Keresztanyukám és nagymamám segít, bár az utóbbi időben már dédi egészségügyi okok miatt kevésbé tud. Mellettük még anyósom szokott lenni Lénával, aki viszont a férjem cégébe segít, szóval, ha nekem segít, a férjemnek nem tud. A babysitter fel sem merült, a bölcsivel pedig addig akartunk várni, amíg csak lehet. Most látjuk Lénán, hogy megérett rá, igényli a társaságot, ezért kezdi majd most ősszel.
Gondoltam, hogy rákérdezek egy esetleges kistesóra, de gondolom akkor így most nincs is nagyon tervben?
Dehogynem, pont most tartunk ott, hogy legyen-e vagy ne. 29 éves vagyok, sokat nem akarok várni, Léna is elmúlt 2 éves, és én csak úgy szoktam mondani, hogy „tündérfázisba” lépett, vagyis egyszerűen tündéri! Érzem, hogy neki is jót tenne egy tesó és tudom, hogy élvezné is. Ám ezt most a férjemmel nagyon alaposan át kell beszéljük, hogy tudjuk megoldani úgy, hogy mindenkinek jó legyen.
Ez most furán fog hangzani, de komolyan, egészen máshogy csillog a szemed, amikor a férjedről beszélsz. Szerinted büszke rád?
Bár nem a szavak embere, ennek ellenére mondani is szokta és érzem is, hogy büszke rám. A maga módján segít is, bár mindig azt mondja, hogy nem szól bele, csináljam, ahogy jónak látom. A kezdetektől fogva mindenben támogat, és még ha rengeteget dolgozik is, nagyon sokat segít nekem. Ő miatta se félek attól, hogy mi lesz majd, mert tudom, hogy minden rendben lesz, meg fogjuk oldani.
Laskóy Noémi: „Büszke vagyok rá, hogy senkitől nem kell pénzt kérnem, mert előteremtem magamnak”
Nagyon tetszik, hogy ennyire pozitívan állsz mindenhez. Minden nehézség és negatívum ellenére azt mondod, hogy az üzletet is csinálod tovább, és a második gyerkőcöt is bevállalod.
Én mindig ilyen voltam. Úgy állok mindenhez, hogy a megoldásra fókuszálok.
Van már mögötted olyan csapat, hogy nyugodtan el tudsz menni szülni?
Most még nincs sajnos, azon vagyok, hogy ez változzon. De úgy gondolom, hogy azért teljesen háttérbe vonulni nem fogok tudni és nem is akarok. A közösségi média felületeket semmiképp nem akarom kiadni a kezemből. Ha már személyesen nem tudok mindig itt lenni az üzletben, akkor még fontosabb, hogy mondjuk az Instagramon én posztoljak. Tudom, hogy ez fontos a vevőknek, a vendégeknek, a követőknek egyaránt.
Kíváncsi vagyok, mi neked erről a véleményed, de én azt vettem észre, hogy jobban elkerüli a szülés utáni depresszió azokat, akik dolgoznak vagy valamibe belevágnak – legyen az blog, sportolás, tanulás, bármi – akár már egész pici baba mellett.
Érdekes, lehet benne valami. Szerencsére én is megúsztam a depressziót… Tudod, nehéz ez az egész, mert egy pici baba mellett, pláne első gyereknél, az ember otthon van, nem éri annyi inger, tanulja és szokja az új életét, és így hajlamosabbak is lehetünk a befordulásra. Persze, ne felejtsük el, hogy van az a típusú édesanya is, akinek elég ez, hogy mos-főz-takarít a gyerek mellett, de én úgy gondolom, hogy hosszú távon igenis kellenek az ingerek. A munka pedig jó indok. Ettől jobb anyák leszünk. Mondjuk nem gondolom, hogy rosszabb voltam, amikor csak Léna volt, de biztos nem véletlenül jött el nálam is az a pont, ráadásul épp a nyaralás alatt, amikor azt mondtam a férjemnek, hogy kész, eldöntöttem, hazamegyünk és belevágok. Kellett a kihívás.
Soha nem volt lelkiismeretfurdalásod emiatt? Hogy picit magadat helyezed előrébb a gyerekkel szembe?
Dehogynem! Iszonyatos lelkiismeretfurdalást okoz a mai napig, hogy a cukrászda miatt Lénával kevesebbet voltam. Ez egy folyamatos belső vívódás, de ezt magamban kell rendezni. És egyébként pedig azért is jó dolog, ha az embernek vállalkozása van, és nem alkalmazott – pláne gyerek mellett, mert innentől abszolút én osztom be az időmet. Nekem volt olyan, hogy az anyukám nem tudott eljönni egy anyák napi ünnepélyre, mert dolgozott és nem engedte el a főnöke. Most viszont én vagyok a főnök, ha kell, kiírom, hogy technikai okok miatt zárva vagyunk. Persze, kiesik annak a pár órának a forgalma, viszont cserébe ott tudok majd lenni minden egyes anyák napi ünnepségen. Ennél, vagyis nála pedig nincsen fontosabb!
Csodalatos anya vagy! Nagyon szimpatikus a gondolkodasod. Csak igy tovabb a masodik baba mellett is!:)