Szilágyi Zsanett: „Álmomban nem gondoltam volna a szülés előtt, hogy majd ezzel fogok foglalkozni.”

Úgy szoktam mondani, hogy nem vagyok az a „házilag készített” anyuka. Nem igazán főzök (inkább nem, mint igazán), a kézügyességem nulla, nem tudok rajzolni, se varrni, de még ollóval egy szép egyenes vonalat vágni se vagyok képes. Az Instán azonban ráleltem a @playtime.with.adam profilra, ahol olyan jó, kézzel készített foglalkoztató és fejlesztő gyerekjátékok vannak, amelyek közül sokhoz különösebben nagy kézügyesség sem kell. Nagyon megtetszettek, egy-kettőt ki is próbáltam, és miután egy zacskó babbal és 5 műanyag pohárral vagy egy órára lekötöttem Máté fiamat, amíg közben tudtam Emma lányomat, a háztartást és magamat is rendezni, hogy hálámat leróva üzenetet írtam a profil tulajdonosának: Szilágyi Zsanettnek. Elsőként azt kérdeztem tőle, hogy óvónő-e? Ez a foglalkozása? Honnan ez a sok szuper ötlet?? Ám a válaszok nem éppen azok voltak, mint amire számítottam, és mivel tudom, hogy sokan hozzám hasonlóan szeretitek és követitek is Zsanettet és kisfiát, Ádit, így inkább interjú formájában folytatódott a beszélgetésünk. Bár Zsani még az interjú jóváhagyási fázisában sem értette, hogy én mégis miért akartam ezt az interjút, hiszen ő úgy érzi, nem ér fel a többi IgenAnyához, számomra ez nem is kérdés. Az, amit ő csinál és amilyen minőségben és lelkesedéssel csinálja, példaértékű. Egy hihetetlen inspiráló nő és anya vagy, és megtiszteltetés, hogy a többi IgenAnya között üdvözölhetlek ezúton már téged is. És akkor most ismerjétek meg picit jobban ti is, ki is van a kedvenc Insta profilotok mögött!

“Szilágyi Zsanett: „Álmomban nem gondoltam volna a szülés előtt, hogy majd ezzel fogok foglalkozni.”” bővebben

Fejős Éva: „A halogatást senkinek sem ajánlom”

Tudjátok, hogy szeretek különböző anyákat, különböző igenanyákat megismerni, beszélgetni velük, bemutatni nektek őket magukat és a történeteiket. Néhány hónapja egy kósza gondolat ütött szöget a fejembe (jézusom, de morbid hasonlat), hogy szívesen beszélgetnék egy olyan nővel, aki az átlaghoz képest később lett édesanya. Aztán eszembe jutott Fejős Éva. Áhh, ő úgyse adna nekem interjút – gondoltam. El is vetettem a dolgot hetekre, sőt, hónapokra. A 2019-es évre viszont megfogadtam, hogy mindent meg fogok próbálni, bármiről is legyen szó. Úgyhogy néhány napja megkerestem Évát is. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Hogy nemet mond. Össze fog dőlni tőle a világ? Vélhetően nem. De legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam. De milyen jól tettem, ugyanis mint ahogy a mellékelt ábra is bizonyítja: IGEN-t mondott. Nekem. Fejős Éva!!  Anyaságról, kislányáról és a munkájáról mesélt, a legnagyobb őszinteséggel. Éva, köszönöm! Fogadjátok szeretettel tehát a Fejős Évával készített interjúmat! “Fejős Éva: „A halogatást senkinek sem ajánlom”” bővebben

Molnár-Simon Tímea: „Rosszul éreztem magam amiatt, hogy két gyerek anyukájaként nem járok a fellegekben.”

Ha nem tudnátok rögtön a név alapján, hogy ki is az a Molnár-Simon Tímea, elég annyit mondanom: Anya-talpaló, és tuti azonnal a fejetekhez csapjátok a kezeteket egy hangos „Ja, tudoooom!” felkiáltással. (Ugye, hogy ugye!? 🙂 )Meát és motivációs posztjait, tippjeit, üzeneteit és képeit szerintem a legtöbb anya már jól ismeri, de őt magát talán már kevesebben. Tudtátok például, hogy két gyermeke van, egy kisfia és egy kislánya, akik 1 év különbséggel pont ugyanazon a napon születtek? És azt, hogy a szülés előtt marketing és termékfejlesztési vezető volt egy nagy banknál? No és azt, hogy a gyerekek hatására vetett véget a régi életének, és kezdett bele a saját vállalkozásba, még a szülési szabadság alatt? Szóval, tudtátok, hogy ő is IgenAnya? 🙂 “Molnár-Simon Tímea: „Rosszul éreztem magam amiatt, hogy két gyerek anyukájaként nem járok a fellegekben.”” bővebben

Wéner-Kovács Fanni: „Az anyasággal, a feleség szereppel és a blogger szereppel vagyok teljes.”

Ilyen gyorsan még sose készültem el interjúval onnantól számítottan, hogy felkértem rá az illetőt. Fanninak a szülinapján írtam: felköszöntöttem, és megkérdeztem, hogy adna-e majd egyszer interjút. Igent mondott, másnap megadta a számát, harmadnap pedig pont ráértünk mindketten, egyidőben (Emma épp nagyot aludt). Beszélgettünk egy baromi jót és hétvégén meg is írtam az interjút, amit pedig most épp már olvastok is. Remélem nem haragszik meg rám most egyik eddigi interjúalanyom sem, akikkel akár hónapokig is húzódott ez a dolog, de ez valahogy így jött ki. És mivel ez egy annyira ad-hoc interjú volt, hogy még konkrétan kérdésekkel sem készültem Fanninak, hanem csak elkezdtünk beszélgetni (és Istenem, milyen jót beszélgettünk!), úgy döntöttem, hogy nem szerkesztgetem túl ezt az interjút. Úgy írom meg nektek, ahogy követte egyik téma a másikat, egyik kérdés a másikat. Nyilván az élőbeszédből próbálok normális mondatokat kreálni (ez leginkább rám igaz, mert Fanni élőben is ugyanolyan összeszedett, mint írásban), de ezt leszámítva nem nyúltam bele a szövegbe. Az IgenaAnya az egyik legjobb dolog az életemben a családomon kívül, többek közt azért is, mert ilyen fantasztikus nőket ismerhetek meg, mint amilyen Fanni is. Szóban is, írásban is elmondtam és itt is elmondom: egy élmény volt Fanni, köszönöm! Remélem sikerül nektek is átadnom ennek a jó kis csajos-anyukás-csacsogós beszélgetés hangulatát. “Wéner-Kovács Fanni: „Az anyasággal, a feleség szereppel és a blogger szereppel vagyok teljes.”” bővebben

Petres-Majsa Adrienn: „A 3 éves kisfiamnak jobbnál jobb ötletei támadtak, ezekből született meg a mesekönyv.”

Karácsony előtt a Facebook page-emen (mert hogy ilyenem is van, méghozzá ITT) írt nekem egy anyuka, egy írónő, hogy megajándékozná Máté fiamat az új, vagyis az első mesekönyvével. Semmit nem kért cserébe. Se reklámot, se megosztást, se semmit, csak kedveskedni akart nekünk ezzel az ünnepek alkalmával. Nagyon jól esett és természetesen hosszú levélváltás követte az elsőt, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet a mesekönyv születésének története. A meséket ugyanis Petres-Majsa Adrienn „csak” leírja, valójában azokat a kisfia mondja tollba neki. És csak hogy tovább csigázzalak titeket, a könyv illusztrációit is a szerzőnő-anyuka készíti. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem teljesen magával ragadott ez a történet és rögtön interjút kértem Adrienntől, aki örömmel válaszolt a kérdéseimre. És milyen jó, hogy feltettem őket, mert csupa olyan dolog derült ki róla, hogy azt kell, hogy mondjam, méltón került be az igenanyák táborába.

“Petres-Majsa Adrienn: „A 3 éves kisfiamnak jobbnál jobb ötletei támadtak, ezekből született meg a mesekönyv.”” bővebben