Ha nem tudnátok rögtön a név alapján, hogy ki is az a Molnár-Simon Tímea, elég annyit mondanom: Anya-talpaló, és tuti azonnal a fejetekhez csapjátok a kezeteket egy hangos „Ja, tudoooom!” felkiáltással. (Ugye, hogy ugye!? 🙂 )Meát és motivációs posztjait, tippjeit, üzeneteit és képeit szerintem a legtöbb anya már jól ismeri, de őt magát talán már kevesebben. Tudtátok például, hogy két gyermeke van, egy kisfia és egy kislánya, akik 1 év különbséggel pont ugyanazon a napon születtek? És azt, hogy a szülés előtt marketing és termékfejlesztési vezető volt egy nagy banknál? No és azt, hogy a gyerekek hatására vetett véget a régi életének, és kezdett bele a saját vállalkozásba, még a szülési szabadság alatt? Szóval, tudtátok, hogy ő is IgenAnya? 🙂
Csapjunk a közepébe: hogy, mikor, minek a hatására indult el az Anya-talpaló?
Az, hogy a kisfiam, Milu 1. szülinapjára megérkezett Réka lányom, bevallom, óriási kihívás volt az első 1-1,5 évben. Sokszor igazából a túlélésre játszottam/játszottunk. Embert próbáló volt, hogy nagyjából 3 évig nem aludtam át egyetlen éjszakát sem, hogy a napom kizárólag etetésből, altatásból, pelenkacserék sorozatából állt. Ebben az időszakban gyakran voltam mélyponton, és hogy ebből kihúzzam magam kitaláltam az Anya-talpaló FB oldalt. Itt eleinte csak saját magam motiválása miatt elkezdtem olyan posztokat megosztani, amik egy ilyen napon segítettek nekem: amikből azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül ezzel, hogy nem baj, ha nem vagyok tökéletes anya. De volt több olyan poszt is, ami tippeket tartalmazott vagy szimplán csak megmosolyogtatott. Néha pedig leírtam egy-egy sztorit a mi hétköznapjainkból is. Kialakult egy hitvallásom: Ha Anya jól van, mindenki jól van a családban! És napról napra, ahogy egyre több posztot osztottam meg, egyre többen kezdték el követni ezt az oldalt. Így lettünk mára 40 ezren.
Hogy lett ebből vállalkozás?
Az Anya-talpaló amellett, hogy nagyon sokat segít(ett) nekem a hétköznapokat jobban megélni, bevezetett és egy nagyon mély tudást adott a közösségi média világába. Milu és Réka időközben óvodás lett, én pedig az Anya-talpaló mellett vállalkozó lettem, és mindazt, amit tanultam a FB-on, Instagramon, Youtube-on az elmúlt években, ötvözve a banknál szerzett márkaépítési és marketinges tapasztalataimmal használom jelenleg a mindennapokban a munkámban, mint marketing tanácsadó.
Banknál? Márkaépítés? Marketing? Na jó, mesélj csak picit az előéletedről!
Az eredeti végzettségem szerint közgazdász vagyok. A gyerekek születése előtt egy nagy bank marketing és termékfejlesztési osztályán dolgoztam, mint szakértő, majd később, mint vezető. Amikor Miluval voltam várandós, veszélyeztetett terhes lettem a 9. hétben, olyan nagy volt a hajtás és a stressz. Ezt persze sok esetben magamnak okoztam a mindennapokban. Az élet ezzel a lépéssel arra ösztönzött, hogy lassítsak le, és a gyermekem érdekében lépjek ki a mókuskerékből. És én IGEN-t mondtam erre a kihívásra. A korábbi 10 éven át tartó pörgős, meetingről meetingre rohangálós, a blackberrymmel fekszem kelek, feladatok, határidők mátrixból kilépve 31 évesen ott találtam magam egy új szerepben: először a kismama szerepében, majd az anyuka szerepében, 1 évvel később pedig a “dupla” anyuka szerepében, mivel ahogy már említettem, a kislányom pont a fiam első születésnapján csöppent a családba.
Huhh… Ez aztán tényleg gyors és igen nagy váltás lehetett!
Bizony, az volt. A magassarkút tornacipőre cseréltem és a blackberry helyett már legtöbbször a popsitörlő volt a kezemben. Nagyon vágytam rá, hogy anya legyek. Azt gondoltam, hogy gyereket nevelni mindenki tud, és hogy a világ legjobb dolga otthon lenni egy kisbabával. Aztán anya lettem, és rájöttem, hogy amellett, hogy csodálatos dolog anyának lenni, ez a világ legnehezebb munkája: hogy nincs megállás, hogy állandó kételyeim vannak, hogy elég jól csinálom-e, hogy lelkiismeretfurdalás gyötör amiatt, hogy nincs időm mindenre, illetve amiatt, hogy vágyom olyan dolgokra a gyermekeim mellett is, ami túlmutat az anyaságon. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy két gyerek anyukájaként nem járok a fellegekben és nem vagyok teljesen boldog, pedig anyukám is mindig azt mondta nekem, hogy visszasírom még ezt az időt, és most használjam ki, mert gyorsan megnőnek.
Végülis kihasználtad, csak máshogyan – is.
Amikor elindítottam az Anya-talpalót, akkor Réka 1,5, Milu pedig 2,5 éves volt. Azt éreztem, hogy most már túl vagyunk a kezdeti anyát nagyon igénybe vevő időszakon, vannak kapacitásaim és igényeim, és szeretnék valami olyannal foglalkozni, ami engem épít, ami kivételesen csak rólam szól. Ezért a gyerekek alvásidejében délután, vagy este lelkesen tanulmányoztam a social média felületeket, gyártottam a posztokat, olvastam szakirodalmakat, kerestem az érdekes tartalmakat. Sokszor voltam fáradt, és megfordult a fejemben az is, hogy aludhatnék, amikor a gyerekek is alszanak. De sokkal nagyobb pluszt adott az, hogy az Anya-talpalóval foglalkozhattam, mintha ledőltem volna 2 órára. Nagyon hamar elkezdtek jönni a pozitív visszajelzések az anyukáktól az Anya-talpaló oldalon megosztott tartalmaimra, és ez mindig újabb lendületet adott a folytatáshoz.
Mit szólt mindehhez a férjed?
Szerencsére maximálisan támogatott és támogat most is. Mindig azt mondja, hogy mindegy, hogy mit csinálok, csak élvezzem és szeressem azt. Ő tényleg a saját bőrén tapasztalta, hogy ha én jól vagyok, jól érzem magam a bőrömben, a munkámban, akkor az egész család jól van. És tényleg sokkal kipihentebb voltam, ha alvás helyett az Anya-talpalóval foglalkoztam. Valami adrenalint adott (és ad ma is), hogy megtaláljam azokat az üzeneteket, amiket szeretnek a követők. A közösségi média, a Facebook és az Instagram mostanra pedig egy szerelem lett nálam, élvezem figyelni a trendeket, részt venni cégek közösségi média jelenlétük stratégiájának kialakításában, tartalmaiknak előállításában. Így indult el az Anya-talpaló után a SocialMads oldalam, ahol marketingesként találkozhatnak velem a követők. És ha már itt tartunk, elárulok egy titkot, ez a 2 dolog (az Anya-talpaló és a SocialMads) még össze fog érni. 🙂 Szeretném ezt a social média szenvedélyemet megosztani az anyukákkal is. 😉
Sokszor találkozom mostanában erre fel olyan reakcióval, hogy hát miért nem elégszünk meg mi, dolgozó anyák az anyasággal, miért nem tesz ez minket boldoggá, miért nem elégszünk meg az anya szereppel? Mi erről a véleményed?
Én azt gondolom és vallom, hogy mindenkinek saját magának kell eldöntenie azt, hogy a gyermeke születése után, hogy akar/tud visszatérni a munka világába. Egyrészt múlik a család anyagi lehetőségein is ez. De azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb, hogy találjunk olyan megoldást, amivel az Anyuka (és az egész család) komfortos. Mindannyian másmilyenek vagyunk, más igényeink vannak. Ismerjük meg magunkat, a mi igényeinket és igyekezzünk ezek alapján megtalálni majd a helyünket a munka világába anyukaként is. Mert ebben a témában is vallom, hogy nincs azzal baj, ha egy anyuka dolgozik mondjuk napi 8-10 órát, ha ő abban jól érzi magát, és ha a gyermekeivel mellette minőségi időt tud eltölteni. Mert tudod: ha Anya jól van…
Na igen, és ahogy a te esetedben is, sok nő él nagyon pörgős életet a gyermekvállalás előtt, és aztán a szülés után otthon nem megy neki az átállás. Vagy ott egy másik fontos tényező: hozzászokni egy anyagi jó/jobb léthez. Te mivel találkozol, mi az esetek többségében az igazi oka, hogy egy anya újra elkezd dolgozni, vagy visszamegy dolgozni, vagy épp saját vállalkozásba kezd?
Egyén és élethelyzet függő, hogy ki, hogyan éli meg jól az anyaságot, mennyi ideig szeretne otthon maradni, dolgozik-e, tanul-e az otthon töltött idő alatt valamit. Ismerek olyan anyukát is, aki 3. babáját várja éppen, 5 éve otthon van folyamatosan, korábban pörgős életet élt, de most az anyaságban teljesen kiteljesedik, és boldog a “csak anya” szerepben – sőt, azt tervezi, hogy a 3. babával is még 3 évig otthon marad. De közben tudok olyanról is, aki 1 év után 8 órában visszament dolgozni. Aztán van egy másik anyuka, aki az otthon töltött évek alatt elvégezte a jogi egyetemet. Tényleg sok anyukától hallom, hogy tanulnak/tanulnának valami újat, amíg otthon vannak. A SocialMads keretén belül például pont nekik szeretnék abban segíteni, hogy ha később marketinggel, social médiával szeretnének foglalkozni, akkor legyen egy aktuális, piacképes tudásuk. Mindenkinek más a motivációja. Lehet a pénz, a szakmai kihívás, a tanulás iránti vágy, a felnőtt társaság iránti vágy. De egy tipikus motiváció, amit tapasztaltam, például a visszajelzés iránti vágy. A gyereknevelésben nagyon sok mindent kapunk a gyerekeinktől, párunktól, de direkt visszajelzést általában nem, vagy csak később.
Őszintén, neked mi volt valójában a fő motivációd?
Egyrészt hogy tanuljak valami újat, és közben motiváljam magamat a mindennapokban. Aztán közben kiderült, hogy ezekkel nem csak magamat tudom motiválni. Nagyon jó érzés mind a mai napig, amikor anyukák akár egy poszt alatt, akár külön privát üzenetben írnak arról, hogy az a poszt éppen akkor mennyire jól jött nekik. És azt hiszem, talán a visszajelzés iránti vágy nálam is bejátszott abban, hogy elkezdtem dolgozni a gyerekek mellett. 🙂
És gondolom a magassarkú is hiányzott… 🙂
Bevallom neked, nagyon szerettem volna édesanya lenni, és mielőtt megszülettek a gyerekek, azt gondoltam, hogy ez a gyereknevelés egy könnyű dolog. Azt gondoltam, hogy életem legboldogabb időszaka vár rám, elterveztem már a fejemben az idilli képeket arról, ahogy míg ők játszanak én közben a kanapén olvasgatva tanulok valami új dolgot, vagy együtt jövünk-megyünk mindenféle baba-mama foglalkozásra, hogy mindennap lesz időm főzni, akár kétnaponta sütni is. Aztán megszülettek… 😀 És a legnagyobb változás és kihívás nem is az volt, hogy reggel 8-kor nem talpig kis kosztümben állok a magassarkúmban, indulásra készen, hanem például az, hogy eleinte tényleg az is ünnepszámba ment, ha meg tudtam mosni a hajamat. Főleg abban az időben, amikor Réka megszületett és Milu még csak 1 éves volt. Aztán a másik nagy kihívás az alvás volt. Vagyis annak a hiánya. Körülbelül 3 évig nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát sem. És akkor még nem esett szó arról, hogy úgy éreztem, az emberi kapcsolataim beszűkültek. Egyszóval úgy éreztem, hogy a legalapvetőbb szükségleteimet sem tudom kielégíteni. Szerencsére hamar rájöttünk a férjemmel, hogy ez így nem lesz jó, és átszerveztük a dolgokat, segítséget vontunk be. Na, ebben az időben alakult ki az Anya-talpalós hitvallásom: Ha Anya jól van, mindenki jól van a családban.
Én biztos vagyok benne, hogy annak köszönhetem, hogy megúsztam a szülés utáni depressziót – kétszer is – annak köszönhetem, hogy dolgoztam a gyerekek mellett. Ahogy így mesélsz, tényleg az jön le, hogy az Anya-talpaló neked is ténylegesen több, mint munka. Jól érzem?
Ezek az érzések teljesen normálisak, és pont ez is az egyik célom az oldallal, hogy megmutassam: nem könnyű anyának lenni, és nem is kell a tökéletességre törekedni. A gyerekeknek nem tökéletes anyákra, hanem boldog anyákra van szükségük. Hiszem, hogy mindenki a legjobb tudása szerint “csinálja” az anyaságot, én abban szeretnék a posztjaimmal segíteni, hogy az anyukák végre elhiggyék, hogy elég jó anyák. Ne akarjanak mindenkinek megfelelni! Próbálják meg élvezni ezeket a napokat, mert ha jól éljük meg, akkor tényleg életünk legboldogabb időszaka lehet.
Tudom, látom rajtad, hogy nagyon kikapcsol az, hogy az oldallal foglalkozhatsz, de biztos neked is van olyan dolog az életedben, amivel időnként levezeted a feszültséget. És biztos te is megjutalmazod magad néha egy kis énidővel. Ugye?
Mivel az elmúlt 4 évben (és még napjainkban is) az időm nagy részét az otthonomban töltöm, így számomra az igazi kikapcsolódás a kimozdulás otthonról: legyen szó egy családi kirándulásról, utazásról vagy egy baráti találkozóról. Azt szoktam mondani, hogy én élményeket szeretek gyűjteni. Képzeld, van is egy élményüvegem otthon: átlátszó üveg, amiben színes posztitek vannak, amiken egy-egy megélt élmény szerepel. Az énidő pedig számomra nagyon fontos, mert akkor egyedül vagyok és csak magamra figyelek. Igyekszem minden héten legalább kétszer eljutni tornázni, de egy forró fürdő, vagy egy inspiráló könyv is mindig ki tud kapcsolni és fel tud tölteni.
El tudod képzelni, hogy egy nap visszatérj a bankhoz, vagy más hasonló munkakörhöz, vagy csinálnád tovább a vállalkozást?
Számomra nagyon fontos, hogy amíg kicsik a gyerekek, addig délután én tudjak menni értük az oviba, és együtt töltsünk tartalmasan mindennap néhány órát. A korábbi munkámmal ez összeférhetetlen lett volna. Nagyon élvezem a vállalkozói létből adódó szabadságot, ugyanakkor vannak ennek is, mint mindennek árnyoldalai is. Én abban hiszek, hogy csináljunk valamit addig, amíg jó, ha pedig már nem jó, akkor változtassunk rajta. Most ez így jó! De nem zárom ki, hogy egy nap újra a bankban vagy egy másik cégnél fogsz velem találkozni, mint alkalmazott. De most egyelőre még az Anya-talpaló és a SocialMads az, amire IGEN-t mondok. 😊