A @pandarteblog szerzője, Bánhidi Dóri sokatok számára lehet ismerős. Bár szerintem kb. mindenki ismeri. 😀 Igen, nekem is az egyik kedvenc bloggerem már évek óta. A top 10-be viszont nyilván azután került be, hogy 1 évvel Máté fiam után az ő kisfia is megszületett. Nem konkrétan azért, mert édesanya lett és sok-sok tündérdrágaaranyos képet posztolt arról a tündérdrágaaranyos kisfiáról, hanem mert egyszerűen az anyaság megváltoztatta őt is, a blogoját is, és ezt az új irányt valahogy még a régebbinél is jobban szerettem. Aztán egyszer csak jött a jógás mesekönyve, hozzá illő, cuki gyerekszobai kiegészítőkkel, azóta pedig már piacra dobták (mivel ez egy közös családi biznisz) az első magyar jógás társasjátékukat is… pedig a beszélgetésünk alatt az is kiderült, hogy mielőtt megismerte párját, Ricsit, nem is gondolkodott abban, hogy gyereke legyen. Akkor még ő sem gondolta, hogy Ármin érkezése olyan rejtett ajtókat tárt fel majd benne, amelyeket nagyon sajnálhattunk volna, ha örökre zárva maradnak.
Te az első olyan bloggerek egyike vagy, akik még tényleg bloggerként és nem influencerként vágtak bele ebbe az egészbe. Ármin fiad születése óta viszont már csomó minden mást is csinálsz… de mielőtt ennyire előre rohanunk, mesélj kérlek picit az előéletedről.
Nyolc éve kezdtem el blogolni, de akkor még a VIVA TV-nél dolgoztam, mint szerkesztő, amellett írtam, abszolút hobbiból. Nagyon szerettem a tévézést, úgyhogy sokáig így is maradt, bár mellette már elkezdtem DIY workshopokat is szervezni a blogom kapcsán. Később, ahogy kezdetem kinőni a tévézést, elindultam más irányokba is, együtt dolgoztam egy kis ideig például Ördög Nóriékkal is az akkori Angel’s Army-ban. Aztán eljöttem a tévétől, és Nóriéktól is és elmentem a Mamas&Papas-hoz marketingesnek, majd párhuzamosan a LAONI Designnál is ebben a munkakörben kaptam feladatokat. Bár a végzettségem szerint kommunikáció-művelődésszervező vagyok, autodidakta módon a marketingbe is beletanultam. Amit a blogolás alatt a social média világáról, a hírlevél rendszerekről, a PR-ról megismertem, azt a tudást tudtam kamatoztatni a későbbi munkáimban. Amikor Árminnal állapotos lettem, akkor egy idő után elbúcsúztam a LAONI-tól, és maradt a Mamas&Papas.
Kinga: „Az volt az egyik oka, hogy Indiába jöttünk, hogy újra átgondoljam az életemet.”
Na, várj! Ennyi mindent csináltál egyszerre várandósan? Hogy bírtad?
Akkor már a tévénél nem dolgoztam, és az Angel’s Army-nál sem, szóval már „csak” a Mamas&Papas volt, a blog és a workshopok.
Csak… azért 9 hónapos terhesen, köszi! A szülés után mennyivel tértél vissza a munkákhoz?
Ó, én nem igazán hagytam abba a munkát, ami leginkább annak köszönhető, hogy szabadúszó vagyok. Egyrészt a Mamas & Papas-nál sem kellett minden nap bemennem, csak heti 2X, a többi dolgot telefonon és online intéztem. A szülés után persze jóval kisebb tempóval, de nem is volt elvárás tőlem a nagyobb teljesítmény. Másrészt pedig nagyon igényeltem is. Ármin ugyanis kicsit koraszülött volt, így 10 napig még bent kellett maradnunk a kórházban. Emlékszem, ott feküdtem az ágyon, a sürgősségi császárom után, és teljesen be voltam tojva, hogy mi lesz velünk, ezért inkább úgy voltam vele, hogy amíg Ármin alszik, ami eleinte ugye elég sűrűn van, inkább nem kattogok és pánikolok, hanem a laptopomon elintézek pár e-mailt, vagy írok pár posztot. Ez később otthonról is működött. A munka nekem szülés után egyfajta terápia is volt azon kívül, hogy nagyon szerettem csinálni.
Mindig elcsodálkozom, hogy micsoda energiák szabadulnak fel egy nőben a szülés után, hogy a nem alvás, egy új kis teremtményről való gondoskodás mellett még akkor ugyanazokat a munkákat is vitted tovább, amit azelőtt… Hihetetlen!
Tudod, én azt vallom, hogy ha te jól vagy, akkor a gyerek is jól van. A blogolás is, ami nálam egyenlő a kreatív szemléletmóddal, én vagyok, az életem része, nem dobhatom el, mert akkor megtagadom önmagamat! Szerintem nagyon fontos, hogy külső energiákból is feltöltődjünk, mert tudom, nem szép ilyet kimondani, de lássuk be, hogy egy gyerek nagyon sok energiát elvisz, ami teljesen normális, hiszen belőlünk táplálkozik. 🙂 Éppen ezért fontos szerintem különösen Anyaként odafigyelni a feltöltődésre, hogy utána a gyereked is tudjon a jókedvedből, energiádból meríteni! Ez mindenkinek mást jelent, engem feltölt az is, ha megismerek egy új magyar designert, akiről aztán szívesen írok, vagy elmehetek egy design piacra, de ilyen a jógázás és az utazás is.
Vass-Baranyai Szabina: „Sokan meglepődnek, hogy ők az én gyerekeim”
A munka mellett, ahogy említed, neked még egy ilyen feltöltődésben segítő dolog a jóga is, amiből aztán, Ármin hatására egy teljesen új és izgalmas dolog született meg. Igen, a Jógakalandra akarok kilyukadni, ami szerintem az elmúlt évek egyik legnagyobb durranása.
De cuki vagy, nagyon köszönöm! Körülbelül négy-öt éve a design mellett másik nagy szenvedélyemmé vált a jóga. Amikor terhes voltam, megfogalmazódott bennem egy gondolat… azt szerettem volna elérni, hogy a kisfiamnak átadhassak egy olyan szemléletmódot, ami a gyerekkorát izgalmassá, játékossá teszi, felnőtt korára pedig jó alapot biztosít a nyugodt és kiegyensúlyozott élethez, amiben engem is segít ez a meditációs mozgásforma. Pocakosan a kanapén ülve láttam teljesen véletlenül a YouTube-on egy angol jógás mesét, ami arról szólt, hogyan nyugtassuk le a gyereket az esti alvás előtt. Nagyon megtetszett az ötlet, hogy a felnőtt világból ismert jógát, és annak a jótékony hatásait, lefordítják a gyerekek nyelvére és mesén keresztül mutatják meg nekik, hogyan tudnak elérni például egy nyugalmi állapotot. Akkor mondtam is a páromnak (Salinger Richárd, író – a szerk.), hogy milyen jó, hogy létezik ilyen mese, erre ő azt felelte, hogy tényleg az, de ő ennél jobb mesét is tudna írni. 🙂 Több se kellett nekem, akkor már ismertem Széll Adrienn grafikust, és tudtam, hogy ha valami ilyesmit csinálnék, akkor csakis az ő munkáival. El is mondtam neki az ötletet, és neki is tetszett. Megvolt az illusztrátor. De hát kellett természetesen egy gyerekjógatanár is. Mert odáig rendben van, hogy én is jógázom, én is tapasztaltam és tapasztalom folyamatosan a testi-lelki jótékony hatásait, de mégis csak kellene egy szakember.
És akkor jött a képbe a hiányzó láncszem, Csíki Mariann gyermekjógaoktató. Viszonylag gyorsan, már 2016 őszére el is készült az Erdei jógakaland könyv kézirata, Ármin akkor volt fél éves, de nekem akkor így még nem volt kerek a történet, nem szerettem volna abban az évben kiadatni. Nagyon vonzott az a dolog, hogy a mese világa és karakterei más design termékeken is megjelenjenek, így lett saját pamut textilünk, amiből varratunk tornazsákot, játszószőnyeget, uzsitasakot, irka krétatáblát, de aztán lettek még játéktároló faládáink, párnák, stb. is. Így még egy évbe beletelt, mire ezeket is elkészítettük. 2017. Október 17-én volt a könyvbemutató, rögtön egy kis vásárral egybekötve. Egy hónappal előtte adtam le a Mamas&Papas-os munkáimat véglegesen, mert innentől már a saját vállalkozásunkba szerettem volna energiát befektetni. Ami nagyon fontos, hogy mindezt csakis úgy tudtuk megcsinálni, hogy nagy szerencsénkre van egy szuper nagymamánk, aki minden héten vigyáz az Árminra azokon a napokon, amikor nekem dolgom van, és van egy céges alkalmazottunk is, aki elképesztően jó és megbízható munkaerő, ő Flóra. 🙂 Szóval nem úgy kell elképzelni, hogy ezt én egyedül, Ármin mellett hoztam létre. Ha a segítségek nincsenek, sehol sem tartanánk.
A végeredmény azonban fantasztikus lett! Pont a minap futottam bele a BOOKR Kids mesetárában a Jógakalandba! Hát animáltan is imádom! 🙂 És a legutóbbi dobásotokat, a Durmi Maci Napüdvözlete jógás társasjátékot se felejtsük megemlíteni, ami meg tényleg valami fenomenális!
Igen, nagyon büszke is vagyok rá, mert ez az első magyar jógás társasjáték. 🙂 A játékunk a jógázás egyik alapját, a napüdvözlet gyakorlatsort tanítja meg a gyerekeknek, aminek számtalan jó hatása van, de tényleg. Egyébként, amikor elkezdem a gyakorlatsort otthon, akkor Ármin egyből odajön hozzám, és elkezd utánozni, nagyon cuki. Pláne akkor, amikor a délutáni alvás helyett szeretne jógázni. 🙂
Picit kanyarodjunk vissza hozzád: te egyébként tudatosan készültél erre, hogy majd a gyerek mellett mindenképp szabadúszó munkákat szeretnél vagy épp saját bizniszt?
A szabadúszós életmód már Ármin előtt is kialakult, nem miatta alakítottam így, egyébként Ricsi is így dolgozik. Ennek számtalan előnye és ugyanúgy hátránya van. Amennyire hatékony tudok lenni vele, hogy bárhol, bármikor elő tudom venni a laptopomat vagy a telefonomat, annyira el is tudok úszni mindennel, ha nem jól osztom be az időmet és az energiámat. Folyamatos önkontroll. 🙂
Viszont ez így most nagyon szerencsés, hogy te osztod be a szabadidődet, a napjaitokat, nem munkaidőhöz vagy kötve, nem kell amiatt aggódnod, ha egy hónapon belül akár kétszer is egy hét táppénzre kell kéredzkedned, mert beteg a gyerek…
Igen, emiatt tényleg nem kell aggódnom, nagy szabadság ez, máshogy nem is tudnánk csinálni. Érdekes egyébként, hogy az én szüleim egyáltalán nem így élnek, Ricsivel ketten viszont mi csak így tudunk. Nagyon kíváncsi leszek, Árminnak melyik tetszik majd jobban. 🙂
Laskóy Noémi: „Büszke vagyok rá, hogy senkitől nem kell pénzt kérnem, mert előteremtem magamnak”
Hogy képzeljem el akkor azt, ahogy te dolgozol, ahogy telnek a napok? Ármin megy veled mindenhova? Vagy csak otthon vagytok? Esetleg ő már intézményben van, és addig te tudod intézni a dolgaid?
Ármin nem jár bölcsibe, az ovit is csak ősszel kezdjük, akkor lesz 3 éves. Ezt azért tudjuk megtenni, mert Anyukám minden héten jön hozzánk pár napra, és van egy jó bébiszitterünk is, akitől szintén tudunk segítséget kérni. Minden hét máshogy telik, a blogommal és a Jógakalanddal kapcsolatos munkáimat egy-két héttel előre tudom kb. megtervezni, nagyjából ahhoz igazítva, ahogy Anyukám ráér. Folyamatos egyeztetésben vagyunk, meg időzsonglőrködésben, elég fárasztó tud lenni. 🙂 Szóval, amikor a Mami itt van, én akkor tudok igazán dolgozni.
Olyankor általában elmegyek otthonról, vagy egy megbeszélésre, vagy egy kávézóba, szükségem van ezekre az énidőkre, hogy ne csak a négy fal között legyek, hanem impulzusok érjenek, mert a blog és a Jógakaland is kreatív munka. El kell mennem, ki kell találnom, és ezt csak így tudom csinálni. Sokszor egyébként este 10 után is csinálom, mert a sokrétű feladatokat nem tudom ennyi idő alatt megcsinálni, ezért nagyon későn fekszem le… de hát ezt Neked nem kell magyaráznom, párszor már leveleztünk éjfél után ugye? 🙂
Na igen. A dolgozó anyáknak egy nap is kettőből áll. Egy nappaliból és egy éjszakaiból. 😛 De, ha tehetnéd, ha újra kezdhetnéd, csinálnád máshogy?
Neeeem, semmit sem változtatnék! Amit ideje lenne megtanulnom, az a rendszeresség, ami segít abban, hogy jobban osszam be az energiáimat, és az időmet, ezen dolgozok a 2019-es évben. 🙂