Farkas-Halász Évi: „Nem gondolom, hogy miután anyukák lettünk, el kellene hanyagolni magunkat.”

anyaként is fitten halász évi interjú

Hónapokkal ezelőtt felkerült már A listámra Évi (@halasz_evi ), mert nekem ő már ránézésre egy igazi IgenAnya. 🙂 Két kislánya van, és mégis kicsattan a boldogságtól, az energiától, csinos és kiegyensúlyozott. Persze, az „insta világban” könnyű ezt mutatni szép, beállított, megkomponált képekkel, de Évinél én nem ezt látom. Anya, feleség, nő, emellett odafigyel magára, az egészségére és a külsejére. Jó példát mutat a kislányainak és más anyukáknak is. És nem, nem arról van szó, hogy itt egy újabb fittanya, aki a szülés után 1 héttel már lapos hassal fotózkodik, 6 héttel meg ész nélkül elkezd edzeni és fogyókúrázni. Hanem megint csak arról van szó, hogy egy-kettő, de akár (hamarosan) három gyerek (ugye, Évi? 😉 🙂 😛 ) mellett is lehet, tudunk, szabad és kell is magunkkal foglalkoznunk, IGEN-t mondanunk magunkra, magunknak. Egészséges ételekkel, mozgással, csinos külsővel, ha épp minket ez tesz kiegyensúlyozottabbá, elégedettebbé, boldogabb feleséggé, anyává, nővé, emberré. Mert ez a kulcsa, az alapja mindennek. De mivel megmondom őszintén, hogy nekem ez a része még nagyon nem megy, muszáj volt megkérdeznem, hogy csinálta egy, aztán kettő gyerek mellet, és hogy látja-e háromgyerekes anyaként is fitten magát?

Jaj, nem bírom ki és kérlek, hadd kezdjem azzal, hogy: GRATULÁLOK!!! Hiszen ennek az interjúnak az élesítésével egyszerre jelented be hivatalosan, hogy a harmadik gyermeketeket hordod a szíved alatt!! Mesélj, hogy érzed magad?

Nagyon aranyos vagy, köszönöm! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen jól, mert azért sajnos vannak még reggeli rosszullétek, de bízom benne, hogy a második trimeszterben majd megszűnnek.

Pici gyerekeid vannak, kis korkülönbséggel. Nálam mondjuk már az utóbbi is kizáró ok volt, nekem kellett a 3 év „szünet” Máté és Emma között. 😀 Nálatok tudatosan kopogtatott aránylag hamar a gólya?

Igen, mindig kis korkülönbséggel szerettünk volna gyerekeket, és bár az elején elég nehéz volt megszoknom, hogy szinte két babám van, minden nappal jobban élveztem.

anyaként is fitten halász évi interjú

Most pedig már kifejezetten örülök neki, hogy így alakult, mert nagyon ragaszkodnak egymáshoz a lányok, szépen eljátszanak együtt és látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. A nagyobbik lányom, Abigél már sokat mondogatja, hogy mennyire várja a kistestvérét. Remélem hármójuk között is ilyen jó szövetség lesz majd.

A nagycsalád is nagy álom volt?

Abszolút! Szerencsés vagyok, mert a férjem is családcentrikus, nagyon jó apuka, talán ezért is vágtunk bele ilyen könnyen a családalapításba. Emlékszem, már az esküvőnkön is előkerült ez a téma a szertartásokon, akkor még csak mosolyogtunk rajta, most pedig valóssággá válik… Nagyon örülünk neki, hogy bővül a családunk!

anyaként is fitten halász évi interjú

Hogy jött ez az egész „fitt” dolog? A képeid közül bennem legjobban EZ maradt meg, ahol 20 évesen, illetve terhesen vagy látható – szokatlan módon utóbbin vékonyabb vagy, mint az előbbin. Az anyasággal jött a változás vagy már előtte?

Pont 10 éve váltottam életmódot egy akkori barátnőm, lakótársam segítségével, aki addigra már nagyon szépen lefogyott. Ő adott nekem tanácsokat az első időkben. Nem tudok elég hálás lenni neki azért, hogy megváltoztatta az életem.

Na, mesélj!

Tudod, 19 évesen nagyon meghíztam. Felkerültem Budapestre, öten voltunk lakótársak és minden étkezés úgy zajlott, hogy összedobtuk, amink volt. Ha sültkrumpli volt camambert sajttal, akkor azt ettünk. Sőt, még megfejeltük egy kis áfonyalekvárral is. Nem figyeltünk oda, hogy mit eszünk. Ha hamburgerezni támadt kedvünk, beültünk egy gyorsétterembe, ha édességre vágytunk, elmentünk fagyizni. Így ment ez addig, míg szépen lassan elértem a 80 kg-ot. De lehet volt az több is, utána már nem mertem mérni magam. A többiek szerencsésebb helyzetben voltak nálam, nem voltak annyira hízékonyak, én ugyanis sajnos az a “levegőtől is hízok” típus vagyok. Az igazi induló löket azonban akkor volt, amikor elmentem orvoshoz. Egy kis tengelyferdülés van a bal térdemben, ami annyira fájt már egy idő után, hogy muszáj voltam szakembernek is megmutatni. Ott szembesítettek vele, hogy ez nem lesz így jó, a térdem fogja bánni. Akkor ez hidegzuhanyként ért, és a már említett barátnőm segítségével 2008. szeptember 1-én bele is vágtam a fogyókúrába. Ma már azonban az életem részévé vált, nem is tudnék máshogy táplálkozni, és a mozgás sem hiányozhat a mindennapjaimból. Sem várandósság alatt, sem pedig azóta, mióta édesanya vagyok.

Ha a fittanyákra gondolok, bennem valahogy mindig az van, hogy alig várják, hogy leadják szülés után a pluszkilókat, újra diétázhassanak, mozoghassanak, vékonyak legyenek és a visszanyert bomba testüket jól kiélvezzék. Ergo egy jó darabig ne legyenek újra terhesek. 😀 Te viszont erre már másodjára cáfolsz rá, hiszen ezzel mit sem törődve gyakorlatilag “kezded elölről” megint. Hogy van ez nálad? Hogy gondolsz a terhességgel (általában) járó plusz kilókra és azok leadására a szülés után? Foglalkoztatnak egyáltalán vagy ilyenkor ezzel nem is törődsz?

Megmondom őszintén, hogy én nem gondolom magam tipikus “fittanyának”. Én inkább a nőiesebb vonalat képviselem, teltebb homokóra formával. Sohasem az érdekelt igazán, hogy mondjuk a testzsírszázalékom nagyon alacsony legyen, vagy hogy tökéletes fitness modell alkatom legyen. Inkább mindig az egészségemre helyeztem a hangsúlyt, illetve arra, ami a legfontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Ennek érdekében mindkét várandósságomnál nagyon odafigyeltem az étkezésemre, és természetesen ugyanígy cselekszem most is. Nem is gyarapodott nagyon a súlyom (8 és 9 kg-ot szedtem fel), amit szinte azonnal leadtam, ahogy hazajöttem a kórházból. Remélem ez most is így lesz. Az első szülésem után máig pontosan emlékszem, hogy két hét után álltam először mérlegre, és ugyanannyit mutatott, mint amikor teherbe estem.

anyaként is fitten halász évi interjú

Az étkezés mellett pedig a mozgást sem hanyagoltam el, most is minden héten legalább kétszer eljárok egy győri edzőterembe edzeni, természetesen orvosi és védőnői felügyelet mellett. A testem, bőröm változásait persze nem igazán tudom befolyásolni, nekem is lettek csíkjaim, sőt egy sérvműtét is vár rám valószínűleg szülés után, de a gyerekeimet látva el is felejtem ezeket a dolgokat. 🙂

Szóval a várandósság alatt is odafigyelsz. Hát, minden elismerésem!

Már nem is tudnék máshogy élni. Na, nem mondom, hogy néha nem bűnözök, de például a cukros édességeket már meg sem tudom enni, annyira elszoktam tőlük. És őszintén szólva, nem is hiányoznak. Nemrég voltunk Rómában a férjemmel, akkor megengedtem magamnak egy kis csábítást tészták formájában, de a harmadik nap már tonhalsalátát kértem, mert egyszerűen ezek az ételek esnek jól.

És mit csináltál volna, ha mondjuk úgy jársz, mint az egyik barátnőm ismerősének a szomszédja (na jó, én 😛 ), hogy a zöldség vagy a gyümölcs GONDOLATÁTÓL is rosszul lettél volna, és csak olajban sült dolgokat (sült krumpli és rántott hús) bírtál volna enni? (Na meg a jó hizlaló klasszikus magyaros ételeket. Meg a kakaós csigát… Hmm… nem véletlenül híztam kétszer annyit, mint te! 😀 )

Haha (nevet), ne aggódj, én is tudom milyen érzés, amikor egyszerűen semmit sem kíván az ember. Abigélnél például csak epres ivójoghurtot bírtam inni az első időszakban, Hédinél pedig szintén joghurtot, gyümölcsökkel. Elég viccesen hangzik, de amúgy nagyon nehezen élem meg ezt az időszakot, még a hűtőt sem merem kinyitni, mert már attól rosszul vagyok, ha megérzem azt a szagot.

Na, ez nagyon ismerős! 😀

Visszatérve szerintem lehet enni mindent, amit megkívánunk, csak módjával vagy pedig készítsük el őket reform alapanyagokból. Nagyon finom tud lenni a palacsinta zablisztből is, a nokedlit is el lehet készíteni szénhidrátszegény módon, de már a kakaós csigára is van alternatíva. Én ezt az elvet vallom.

Simon Alexandra: „Ahhoz, hogy kiteljesedjek, hogy igazán boldog nő és anya legyek, dolgoznom is kell.”

Teljes mértékig egyetértek. Közben „haladjunk” tovább. Ott tartunk, hogy véget ér a várandósság, ami alatt okosan eszel, nem hízol sokat. Lemegy a szülés, gyorsan vissza is áll a régi súlyod, de közben ott egy baba, pláne, ha az első, az ember azt se tudja, hol áll a feje, állva el tudnánk aludni (én jelentem simán eltudtam!), de az ajánlott 6 hét kényszerpihenő elteltével te máris újra belevágsz a diétába, a mozgásba? Így volt?

Így, ahogy mondod! Amúgy hozzátenném, hogy világéletemben nagyon mozgékony voltam, aki ismer, az tudja, hogy elég ritkán tudok megülni a fenekemen, a férjem szokott rám szólni már néha, hogy “Ülj le egy kicsit légy szíves.” 😀 (nevet) Valószínűleg én tényleg ilyen vagyok, mert ez a gyerekek után sem változott. És be is vallom őszintén, nekem abban a 6 hétben nagyon hiányzott már a mozgás pont amiatt, mert gyermekkorom óta sportolok. Nem mellesleg pedig nagyon szeretek edzőterembe járni, szeretem az ott lévő közösséget, már nagyon régóta odajárok. A hat hét letelte után, orvosi felügyelet mellett kezdtem el edzeni mindkét szülés után, de sokat tornáztam otthon, alvásidőben. Persze az első szülést követően eleinte valójában már az ünnepnap volt, ha el tudtam menni az edzőterembe.

anyaként is fitten halász évi interjú

Nem szemrehányásként kérdezem, mielőtt még azt gondolnád, csak szintén magamból indulok ki… de ilyenkor nem volt lelkiismeretfurdalásod, hogy otthon hagyod a gyereke(i)d, hogy csak magaddal foglalkozz? Bár mondjuk ez a lelkiismeretfurdalás dolog inkább az első gyereknél jellemzőbb, másodiknál már szerintem lazább az anyukák többsége.

Na, most gondolj bele, amikor az első gyermekem megszületett, még egyetemre jártam, akkor csináltam a mesterképzést. A második vizsgaidőszakot már nagy pocakkal csináltam végig, az sem volt egyszerű, nem is biztos, hogy most újrakezdeném, de az igazi kihívás és kaland a szülés után következett. Augusztus végén született Abigél, tehát nekem szeptember végétől már bent kellett lennem az órákon. Halasztani nem lehetett, így meg kellett oldani a hétvégéket, mert péntek-szombat volt az oktatás. Lefejt tejet kapott, de volt, amikor haza is ugrottam megetetni. Szerencsére nem sokat érzékelt belőle, valamint nagyon jó baba is volt, szerencsénk volt vele, sokat aludt. De nagy áldás, hogy olyan nagyszülők vannak mellettünk mindkét részről, akikre rá lehetett bízni a picit, és ugye ott a férjem is, aki szívesen vigyáz a gyerekekre, amíg én kimozdulok egy kicsit, mondjuk sportolni. Nagyon hálás is vagyok neki érte, hiszen nélküle nem ment volna, és nem menne most sem. Kölcsönösen támogatjuk egymást, mert például amikor ő szeretne kimenni futni, akkor én vagyok a gyerekekkel. Nekünk ez természetes, hogy segítünk a másiknak, jó kis szövetség vagyunk.

anyaként is fitten halász évi interjú

És az edzőteremben nem néztek furán, hogy néhány héttel a szülés után visszatértél?

Negatív kritikát sohasem kaptam, dicséretet viszont annál inkább. Sőt, rengeteg anyukával találkoztam, akik szintén pár hónapja szültek. Mindig biztattuk is egymást a teremben.  De tudod, ez nem arról szól, hogy nekem nem a gyerek az első. Ha beteg volt, vagy nagyon azt éreztem, hogy nem szeretné, hogy menjek, akkor nem is volt kérdés, hogy nem megyek. Nekem ez az egész tényleg arról szól, hogy az egészségünk igen is fontos, sportolni kell, és ma már büszke vagyok arra, hogy jó példát látnak tőlem a lányok. Abigél nagylányom már sokszor velem tornázik itthon (a maga módján persze :D, mint például ITT is tette).

Diétázni is 6 hét után kezdtél el?

Nem, a szoptatás miatt csak később. Az volt a fontos, hogy a gyerekeim anyatejesek legyenek, ennek érdekében mindent megtettem. Étkezni ugyanúgy étkeztem, mint előtte, csak nagyobb mennyiségeket ettem, egyrészről, mert mindig nagyon éhes voltam a szoptatás miatt (igény szerint szoptattam), másrészről, hogy legyen energiám. Abigélnél könnyen ment, bármennyit ehettem, nem híztam, Hédinél viszont pont a fordítottja történt, nagyon oda kellett figyelnem a mennyiségekre is, mert elszaladt volna velem a ló a kilók tekintetében.

Szentjobbi Kriszta: „Jó a zajtűrőképességem”

És hogy megy ez az egész – sport és diéta – már két gyerek mellett? Arról nem is beszélve, hogy fog majd 3 gyerek mellett menni?

Próbálok tápanyagdús ételeket enni, sok vizet inni, és odafigyelni arra, hogy mit mikor eszem. Magam főzök, így biztosan tudom, mi kerül az asztalomra, nem számolgatom eszeveszettül a kalóriákat, de az elveimet betartom. A mozgás sem hiányozhat, szeretek minden nap kellemesen elfáradni. De hogy lesz, ha hárman lesznek? Megmondom őszintén, erre még nagyon nehéz válaszolnom. Ember tervez, Isten végez… 😀 Eleinte biztos nehéz lesz, de Abigél már ovis, úgyhogy ő napközben ott van, Hédi pedig már egyre önállóbb mindenben. Hordozni szerintem mindenképp fogom a picit, ez Hédinél is bevált. Ami a mozgás részét illeti, ugyanúgy szeretnék csinálni mindent, mint az előző szüléseim után. Remélem, az orvosom is rábólint majd, hogy ott folytassam ahol abbahagytam.

Mondjuk valahogy nehezen képzelem el rólad, de megkérdezem: nálad is előfordulnak néha mélypontok? Olyan időszakok, amikor legszívesebben hagynád a fenébe az egészet és befalnál egy tábla csokit (vagy mindent, amit otthon találsz) a kanapén punnyadva?

Nem igazán. Én tényleg nem teherként vagy valamiféle rossz dologként élem meg ezt az egész egészséges életmódot. Nekem ez nem időszakos, ez a természetes, mindennapi. Eszem csokit is, ha megkívánom, csak magas kakaótartalommal, cukormentesen. Vagy mivel imádok sütni, akkor valami egészséges finomságot eszem. Ha pedig edzésnap van, akkor azt egy kicsit “ajándékként” élem meg, tehetek a testem és a lelkem egészségéért. Kell az a két óra kikapcsolódás, hiszen nekünk is vannak mindennapi gondjaink, megoldandó problémáink, de utána feltöltve, energikusan, stresszmentesen kapnak vissza a gyerekeim, és mint tudjuk: boldog anya, boldog baba. 🙂

Igazi élő példa vagy arra, hogy tényleg megoldható minden gyerekek mellett. És most nem csak a fittségre gondolok, hanem a nőiességre is. Nem láttam még rólad olyan képet, de még insta story-t sem, ahol legalább csak picit rosszabbul néznél ki. Látszik, hogy odafigyelsz magadra, hogy csinos legyél, hogy ne csak fitt anyuka legyél, de csinos nő és feleség is.

A gyerekek előtt is szerettem csinosan öltözködni, odafigyelni magamra, nőiesen megjelenni. A férjem elmondása szerint ezzel (is) fogtam meg őt. Nem gondolom, hogy miután anyukák lettünk el kellene hanyagolni magunkat, én ugyanúgy járok kozmetikushoz, körmöshöz, szeretek adni magamra, én így érzem jól magam. Nyilván a párom segítségével tudom megoldani ezeket a dolgokat, nagy szervezést és összetartás igényel, nagyon hálás is vagyok érte, hogy ketten így tudunk együttműködni.

Illésné Krisztina: „Összesen 99 hónap terhesség, 6-7 év szoptatás és 23 év pelenkázás van mögöttem.”

Van még valami, amire a jövőben szeretnél igent mondani? Nagy álmok, tervek, amik még megvalósításra várnak?

Rengeteg vágyam és bakancslistás pontom van. De ami most a legnagyobb fókuszt kapja, az a könyvem. Esténként-éjjelente dolgozom rajta, folyamatosan ezen agyalok, tegnap már a drága fotós barátnőmmel egyeztettünk a képek menetéről. Szeretném, ha a közeljövőben megjelenne. Egy receptgyűjtemény lesz, egytől egyik a legsikeresebb receptjeimből válogatva. Mindenképp szeretném folytatni a fitt vonalat is, másképp el sem tudnám magam képzelni. Szeretem a blogom is írni, nagyon sok tervem van a jövőre nézve, de ez egyelőre maradjon titok.

anyaként is fitten halász évi interjú

Nagyon szeretnék ezek mellett olaszul is megtanulni, már el is kezdtem, de hát az időm elég szűkös erre, jó lenne, ha később meg tudnám valósítani. A helyzet az, hogy szeretem, ha zajlik körülöttem az élet, szeretek önmegvalósítani. Tudod, én ugyanezt láttam anyukámtól is, ő is tudott mellettünk karriert építeni, nem kis utat járt be a szakmájában, így nekem ez a természetes, hogy a család mellett is megoldható az “IgenAnyaság”.

Szóval te is azt vallod, hogy van élet a gyerekek után is… 🙂 (?)

Igen, van! Természetesen a gyerekek a legfontosabbak, alig várjuk, hogy megszülessen a harmadik babánk is, de nagyon odafigyelek a férjemmel való kapcsolatomra is. Fontos, hogy legyenek randi napok, vagy akár apró gesztusok a mindennapokban. Fiatalok vagyunk, szeretünk utazni, moziba-színházba járni, jókat enni, táncolni (legalábbis én :D) , abszolút nem szégyen, ha a szülők is kikapcsolódnak kettesben. Sőt, véleményem szerint nagyon is fontos megőrizni a házastársak között a “tüzet”. Minden boldog család alapja a szeretet, a béke és a türelem. Mi erre törekszünk teljes szívünkből. 🙂

Bánhidi Dóri: „A munka nekem szülés után egyfajta terápia is volt azon kívül, hogy nagyon szerettem csinálni.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük