Kinga (@soul.flow.mama ) az eddigi legérdekesebb interjúalanyom. (Bár általában mindenkinél ezt érzem, akivel épp beszélgetek. 🙂 ) Amikor elindítottam az oldalt, őszinte leszek, nem gondoltam, hogy ilyen interjúalanyaim, beszélgetőtársaim is lesznek. Nem a klasszikus dolgozó, vállalkozó igenanya. De ő is igenanya. Hohó, de még mennyire! Hiszen az igenanyaság ugye arról szól, hogy igent mondunk az anyaságra és továbbra is igent mondunk magunkra, az álmainkra. Kingának a jóga, az utazás és India volt az álma. A 29 éves soproni anyuka 2018 októberében fogta magát és két éves kisfiát, Vilit és elmentek. Elmentek, hogy jógázzon és elmentek, hogy boldog legyen. Hogy boldogok legyenek. Igent mondott és nagyon boldogok. Én pedig tele lettem kérdéssel.
Egy 2 éves gyerek mellett sok minden megfordul egy anya fejében – tapasztalatból mondom 😀 – de az, hogy jógázni menjen Indiába… Hááááát… Hogy jutottál el idáig? Vagyis odáig? ☺
Szülés utáni majdnem depressziónak nevezném azt, ami velem történt. A tipikus eset. A férfi sokat dolgozik, az anyuka egyedül otthon. Nagy ház, kevés segítség, nagyszülők messze. Aztán egy barátnőm küldött egy Instagram profilt, ahogy egy nő jógázik és közben szoptatja a babáját. És mosolyog. Gondoltam ez az. Megtaláltam. Ha neki sikerült, nekem sem kell 12 kg felesleggel az ágyban feküdnöm és csokit ennem. Szétnyílt hasizom, elcsúszott csípő, császár… Meggyógyítottam magam. De nemcsak a testem, hanem a lelkem is. Feldolgoztam a nehéz szülést, és az utána következő érzelmi kavalkádomat. Így kezdődött.
Márk-Axnix Eszter: „Az énidőm este, altatás után jön… a kikapcsolódás, ami mára a másodállásom lett”
Na jó, de azért, mert „rákattansz” a jógára, még nem kezdesz gyakorlatilag teljesen új életet kettesben a gyerekkel Indiában.
Nem most kattantam rá a jógára. Komolyabban egyetemista koromban kezdtem el jógázni, mert túl sok terhet cipeltem a hátamon és lazítani akartam. Közgazdaságtan hallgató vagyok, a mester képzés utolsó fejezeténél, a szakdolgozat előtt álltam be a babavárók sorába. Szóval akkoriban bikram jógával kezdtem, és egy évre rá Indiában kötöttem ki. A jóga számomra nem a gyakorlatokban merül ki. Mióta megmutatta nekem a jóga mesterem, hogy a jóga több mint a test hajlítgatása, azóta nem egy póz a célom. A jóga felkészülés a meditációra. Azért jógázok, hogy egy nyugodt és szeretetteljes anyuka lehessek a kisfiam számára. Jobb ember vagyok, ha jógázok. Kedvesebb, ha meditálok. És szeretetteljesebb, ha kizárólag a szívem után megyek. Ráadásul az utazás nagy szenvedélyem, de még volt baba előtti vágyam, amit nem fejeztem be. A kötődő nevelés híveként, úgy gondolom, hogy a baba otthona az anyuka. Ha hordoz az ember, könnyebben ki lehet mozdulni. Ha szoptat, bátrabban el lehet indulni akárhová, és ha együtt alszunk, nem kell annyit tervezni, hol kap el minket az este. Tehát nekem ez a kulcs a “szabadsághoz”. Ezért mertem belevágni utazásainkba.
Akkor ez nem az első utatok volt?
Az első utunk a Kanári Szigetekre tartott. Meleget akartam a tél helyett, és ezért sok mindent feláldoztam volna. A párom megoldotta, hogy szabadságra mehessenek, és elszöktünk két hónapra. Ott beleszerettünk a szigetbe és egy barátunkkal együtt elkezdtünk egy vállalkozást. Egy házat adunk ki turistáknak, és reméljük hamarosan a hely jóga elvonulásoknak ad majd otthont. Gyönyörű. Kilátás az óceánra, a hegyekre, éjszaka pedig az összes létező csillag megmutatja magát. Csend, nyugalom és béke uralkodik ott. Tervben van, hogy gyakran megyünk oda. De voltunk már Vilivel Svájcban, Portugáliában kétszer, Kanári-szigeteken kétszer, Németországban is és ugye most Indiában.
Huhh, hát azért ez nem kevés. Vili szerencsés én egész életemben nem jártam ennyi helyen. ☺
Minimalista életet élek, és cserébe repülőjegyet veszek a félretett pénzből. Persze Vili apukája is támogatja az útjainkat.
De ő nincs kint veletek, ugye!? Nyugodtan mondd, ha nem szeretnél erről beszélni, de szerintem a te követőid közül is sokan kíváncsiak rá, én is, hogy veletek mi van. Együtt vagytok?
A helyzet komplikáltabb. Az apuka a tradicionális apukák közé tartozik és nem a mai emancipált nők által betanított férfiak sorát bővíti. Az anyuka (én) biztos volt benne, hogy egy olyan anyuka leszek, aki nem hagyja a gyerekétől visszafogni magát. Ebből az sült ki, hogy az anyuka (még mindig én) átváltozott egy ősanya állattá, akaratán kívül…
Kizárólag az ösztöneimre hallgattam, miután kiderült, hogy gyermeket várok. Így nem egy konfliktus alakult ki köztem és a párom között, nem beszélve a mai társadalmi beállítottságot, miszerint az anya egyedül zsonglőrködik a gyerek-háztartás-karrier hármassal. Így a kezdeti álom kapcsolatunk megromlott.
Közrejátszott ez abban, hogy kimentetek Indiába?
Igen, az volt az egyik oka, hogy Indiába jöttünk, hogy újra átgondoljam az életemet. Megtörtént. Jelenleg legjobb barátok vagyunk. Jobban szeretünk, mint valaha, de nem vagyunk egy klasszikus kapcsolatban. Időt adunk, fejlődünk, tanulunk. Egy hetet volt velünk és ezalatt új emberekké váltunk. Megöleljük egymást, de tudatosan feladtuk a kapcsolattal járó elvárásokat. Hogy ebből fel tudunk-e építeni valamit, az a jövő zenéje. Megbocsátani nem azt jelenti, hogy megengedünk akármit. Hanem néha éppen, hogy határt húzunk.
Ha már a karriert emlegeted, rémlik, hogy egyszer egy Insta posztban vagy story-ban arról írtál volna, hogy milyen szerencsés helyzetben vagy, mert olyan munkád van, amit a világ bármely pontjáról végezhetsz… szabad tudni, hogy mi ez?
Volt egy szuper munkám, amit szerettem, de valami hiányzott. Nem tudtam tiszta szívvel csinálni. Egy parfüm cégnek voltam a PR referense. Nem értek egyet a fogyasztói társadalommal, főleg valami magasztosabb cél nélkül. Arra gondolok, hogy ha már egy termékkel foglalkozok, az tanítson és mutasson valamit az emberiségnek, ne csak a fogyasztásra sarkallja. Így felmondtam. Nem volt valami okos döntés, miután ezután pár héttel a párom cége is megszűnt. De a szívemet követtem akkor is.
Akkor most Indiában nem is dolgozol?
Nem. De nem is ezért jöttem. Ugyanazt csinálom itt, mint amit otthon is csinálnék. Jógázok, anya vagyok és néha – néha a saját projektjeimet valósítom meg. Nem is szeretném most beskatulyázni magam. Élek és felfedezek. Ami fix az életemben az az anyaság és a jóga. Tehát egy felfedező vagyok a világban, az anyaságban, a jógában.
Vilivel együtt is szoktál jógázni? Vagy csak alvásidőben, illetve amikor ő – szintén az Instádon láttam – iskolában van?
Igen. Mostanában Vilivel szoktam jógázni, de vannak olyan napjai, amikor ezt egyáltalán nem lehet. Akkor este, altatás után, egyedül. De ezt sem minden nap. Nálam is van, amikor elveszik a motiváció. Akkor rosszabbul érzem magam, ezért másnap újra elkezdem…
Hogy tudsz vele jógázni?
Van egy pár szabály, amit be kell tartani, például, hogy adjunk szabad teret neki, ne várjuk el, hogy egy órát végig jógázzon és adjunk neki választási lehetőségeket. Biztassuk, legyen következetes a napi jóga, még ha ez csak egy pár mozdulatot is jelent. Az egész ne egy kényszer legyen, hanem egy program, amihez igazodni tud. Egy megnyugvást jelentő tevékenység neki, ahol anya jól érzi magát, és ő is előtérben van. Gyermekkel jógázni nem lehetetlen! Olyan ez, mint egy hely, ahol jobban megismered magad és a gyermeked.
Egy másik kérdés, ami gyakran felmerül bennem a fotóidat nézve és annyira nem tiszta… Hol, kinél laktok ti most?
Egy asramban lakunk. A jógamesteremhez jöttünk, utána pedig utazgatni akartam. De amit itt kapok, az felér akármilyen természeti szépséggel, amivel szép helyeken találkozhatnék. Itt ugyanis magammal találkozok.
Mik a terveid? Azon kívül, hogy hazajönni nem szeretnél. ☺
A helyzet az, hogy már nem tervezek. Az egyetlen dolog talán az, hogy egy olyan családi életet tudjak adni a gyerekemnek, ahol érzelmi biztonságban nőhet fel. Én pedig szeretnék jógázni életem végéig és ezzel másokat boldogabbá tenni. Több vágyam nincs.
Sok nőnél látom, hogy a gyermekük születése után olyan munkát, vagy inkább hivatást választanak, ami szabadabb, kevésbé kötött, családbarátabb. És ilyenkor kiderül, hogy mindenkinek van egy titkos vágya, rejtett tehetsége valamihez (varrás, rajzolás, írás, fotózás, jógázás…), amit valójában sokkal szívesebben csinál, mint amit az anyaság előtti életében. Ez nálad is így van vagy mindig is a jógával szerettél volna csakis foglalkozni?
Ez érdekes, mert anno én is karriert terveztem, az egyetem alatt csak hobbiként voltam jógatanár. De egyébként én is ezt tapasztalom és tudom is a választ rá, hogy miért van így. Az anyukák elkezdik megismerni a feltétel nélküli szeretet, az igazi szeretet: anya és gyerek között. Elkezdik szeretni magukat is, gyógyítani a lelküket és már nem tudják belekényszeríteni magukat olyan dologba, amit nem szeretnek. Sokszor többet dolgoznak a vállalkozó anyukák, mint előtte, mégis szeretettel teszik ezt, mert bár fáradtan, de mosolyogva mennek a nap végén aludni.