Néhány hete egy Loretta nevű olvasóm keresett meg, aki elmondta, mennyire tetszik neki az, amit képviselek: fiatalon házasodni, fiatalon anyává válni, és mindemellett az álmainkról nem lemondani. Tehát úgy egészében az igenanyaság. Olvasta az interjúimat, amelyek alanyait nagyon inspirálónak találta, és úgy gondolta, beajánl ő is egy igenanyát, aki nem más, mint az ő édesanyja, aki hozzá hasonlóan 20 évesen ment férjhez, és 21 volt, amikor az első gyermekének életet adott. Hagy folytassam innentől Loretta levelével: „Miután megszülte az első lányukat, ő erre tette fel az életét… a gyerekekre. Nem azért, mert nem tudott kiszabadulni, vagy mert minden energiáját elvitte, hanem egyszerűen megszerette a “szülést”. Apa mindig azt mondja, hogy “ő szeret szülni”. És ez tényleg így van… mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt 11x meg is tette. 11 gyermeket szült, köztük negyedikként engem is. Ő nem akart mást csinálni, olyannyira, hogy ha tehetné, még most is szülne, de már így közel az ötvenhez talán majd keres magának új „hobbit”.” Jó néhány levélváltásba és hétbe telt, de Lorettának hála eljutottak édesanyjához a kérdéseim, majd vissza hozzám a válaszok, amiből végeredményben szerintem egy nagyon jó kis virtuális beszélgetés született. De nem csoda… ilyen igenanyával! “Illésné Krisztina: „Összesen 99 hónap terhesség, 6-7 év szoptatás és 23 év pelenkázás van mögöttem.”” bővebben
Címke: nagycsalád
Takács Boglárka: „4 gyerekkel és 9 évvel ezelőtt a főnökömnek azt mondtam, hogy fél év múlva jövök vissza dolgozni…”
Hadd osszak meg veletek bevezető gyanánt egy rövidke részletet a Boglárkával folytatott privát levelezésünkből. „Huszonévesen egy gyógyszercégnél dolgoztam. Gyorsan lépkedtem a ranglétrán, akkor azt hittem, enyém a világ. Fogalmam sem volt, hogy 40 felé közeledve lesz 4 gyermekem. De ma már tudom, hogy a karrier és a pénz mit sem ér gyerekek nélkül. Az ő szeretetük most az én fizetésem és a karrierem!” Azonnal interjút kértem tőle, és legnagyobb boldogságomra igent is mondott. Takács Boglárkával (@szabocsalad_4gyerek ) beszélgettem. “Takács Boglárka: „4 gyerekkel és 9 évvel ezelőtt a főnökömnek azt mondtam, hogy fél év múlva jövök vissza dolgozni…”” bővebben
Szentjobbi Kriszta: „Jó a zajtűrőképességem”
Jókor találtam ki, hogy interjút szeretnék készíteni Krisztával (@szentjobbi_kriszta) (is) a blogra: 2 héttel az ötödik Szentjobbi Zs. születése előtt. Cuki volt (mármint Kriszta), nem mondott nemet, pedig kisebb gondja is nagyobb volt nálam. Azért tisztába voltam vele, hogy ezt nehéz lesz összehozni. Nem is sikerült. Nekem is már megvolt Emma, így meg aztán pláne. Felváltva hívogattuk (vissza) egymást, sose volt olyan, hogy mindketten ráértünk, aztán egyszer Kriszta úgy vette fel, hogy ne haragudjak, ez most nem fog összejönni. Ott van a kórházban – ami nem mellesleg tőlünk 5 perc sétányira van -, és már nem engedik haza. Szóval hamarosan jön a baba! (Szentjobbi Krisztával – haha 🙂 ). És jött is Zsadány, úgyhogy nem is terveztem egy jó darabig újra zaklatni őt. Aztán 6 héttel később az Instagramos felhívásomra annyian írtátok és ajánlottátok őt, hogy gondoltam ráírok, hátha most már alkalmasabb. Megint tök cuki volt (ami egyébként nála természetes. Ő ilyen: cuki.), másnapra mondott egy időpontot az interjúra. Persze telefonon. Életem egyik legjobb telefonbeszélgetése volt egy vadidegennel, akivel mintha 1000 éve ismertük volna egymást. És most engedélyt adunk rá, hogy „lehallgassátok” a beszélgetésünket. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy: JÓ SZÓRAKOZÁST! 🙂 “Szentjobbi Kriszta: „Jó a zajtűrőképességem”” bővebben