Laskóy Noémi: „Büszke vagyok rá, hogy senkitől nem kell pénzt kérnem, mert előteremtem magamnak”

Még egy gyermeke se volt @nnooemi-nek, amikor bekövettem az Instagramon. Gyönyörű, fiatal lány, igényes képekkel, jó stílussal, ínycsiklandozó süteményekkel… valamiért nagyon szimpatikus volt. Aztán bejelentette, hogy párjával babát várnak. Nagyon meglepődtem, nem szokás ez ma ilyen fiatalon. Másfél évre rá pedig a következő baba is jött. Mindeközben egyetemre járt és végig asszisztált egy építkezést úgy, hogy közben az Insta business-ét is ügyesen egyengette. Muszáj volt megismernem és beszélgetnem vele, hogy megtudjam, hogy is csinálja mindezt. Laskóy Noémi igazi inspiráló és egyben nagyon motiváló igenanya!

Kb. 3-4 hét van a kislányaink között (az interjú készültekor a tiéd 4, az enyém 3 hónapos), viszont már van egy 2 éves „nagy”lányod is. Kinézetre 16-nak saccolnálak, de egyébként mennyi idős is vagy? Huszon…?

Haha, 26 éves vagyok. (Nevet) Mindig is így terveztem, hogy 25 éves koromra már egy-két gyerekem lesz, és szerencsére a párom is. Vicces, mert már a harmadik randinkon is beszéltünk erről. Persze akkor még nem gondoltuk, hogy 10 hónappal később már Lora úton is lesz…

Mikorra terveztétek eredetileg?

Úgy beszéltük, hogy 1-2 év múlva már jöhetne is akár az első gyerek, de Lora jobban és előbb akart jönni. Lana viszont már tervezett volt, mert 2-2,5 év korkülönbséget szerettünk volna a gyerekeink között.

Lora jöhetett volna egy picit később, nem? Amennyi dolgod volt még

Nyilván jobb lett volna 1 évvel később, amikor már befejeztem a sulit. Mondjuk az építkezés csúszott, szóval azt így is, úgyis vagy várandósan vagy babával csináltam volna végig, de azért emellé még bejött az is, hogy Marci, a párom (Lévai Márton, vízilabdázó) is Debrecenben kapott olyan ajánlatot, amit érdemes volt elfogadnia. Úgyhogy mentem vele, az első évben még ketten voltunk, a második évben már Lorával, de aztán mi hazajöttünk, mert itt Pesten több segítségem volt.

Vass-Baranyai Szabina: „Sokan meglepődnek, hogy ők az én gyerekeim”

Ki segített neked?

Anyukám sokat tudott segíteni, illetve Lora 16 hónapos korától heti háromszor járt bölcsibe is. Úgyhogy olyankor tudtam tanulni, illetve akkor, amikor aludt. Aztán közben ugye megint terhes lettem…

Segítség ide vagy oda, azért mindezt megspékelni egy várandóssággal, nem semmi!

Hát igen, az már tényleg nehéz volt. Pláne, amikor Lorával mindketten betegek voltunk és épp nem volt segítségem. És akinek van gyereke, annak ismerős is, hogy általában mi szülők mindig jobban elkapunk mindent, mint a picik. Mondjuk, azért hozzá kell tennem, hogy utólag már nem is tűnik olyan nehéznek, pláne kettő gyerek mellett. 😀 (Nevet)

Sokat gondolom te sem alszol az utóbbi hónapokban (években).

Lana egész jól alszik, 8-9 órát is egyben, majd egy evés után még hármat, így ha időben mennék el aludni, akkor tudnék egész sokat. De a sok teendő és Lora miatt sokszor csak 3-4 órával azután jutok ágyba, hogy Lana elaludt, így pedig már nem jut olyan sok nekem. Pláne, hogy éjjel kelek fejni (Lana elutasítja a szopizást egy ideje), amitől bekapcsol az agyam, felébredek és nehezen alszom vissza.

És hogy viseled a nehezebb időszakokat? Biztos nálad is előfordul időnként, hogy sok, eleged van, úgy érzed, nem bírod tovább…

Marci nagyon sokat segít, így ritkán telik be a pohár és ha fáradt vagyok, átveszi a lányokat. Egyébként puffogok kettőt magamban, majd “újraindítom a rendszert” és minden jó utána. 😀 (Nevet)

De most már újra együtt a család? Mindenki egy helyen van?

Igen, a sulit is befejeztem, az építkezés is véget ért, beköltöztünk és most már Marci is itt van velünk, úgyhogy tényleg minden szuper.

És akkor arról eddig nem is beszéltünk, hogy mindezek mellett egyengeted az Instagramos profilodat, ami most már, ha jól látom, sikeres online business lett. Mesélsz erről, hogyan kezdted és mikor lett ez hobbiból gyakorlatilag pénzkereseti lehetőség is?

3-4 éve indult a profil, akkor csak úgy töltögettem fel képeket. Szinte észrevétlenül tök sok követőm lett a magyar átlaghoz képest, ami következtében elkezdtem tudatosan szebb képeket feltölteni, ötletelni a témákon, a képeken… Aztán megjött az első megkeresés egy órás cégtől. Persze, eleinte barter megkeresések jöttek, aztán már nem csak barter. De én mindennek nagyon örültem. Még ha 3 havonta is, de jött belőle egy pici pénz és ez nagyon jó érzés volt. Aztán folyamatosan érkeztek az együttműködési megkeresések. Bár rólam tudni kell, hogy én nagyon keveset vállalok el. Egyrészt időm sincs, mivel azért egy ilyen együttműködés – még ha nem is látszik, rengeteg befektetett idő, munka, energia… – másrészt a hitelesség is fontos, ahhoz pedig nem vállalhatok el fűt fát. Idővel pedig rájöttem, ha ezt jól csinálom, akkor állandó, fix jövedelmem is lehet belőle. Kezdett ugyanis zavarni, hogy rá voltam kényszerítve arra, hogy Marcitól kérjek pénzt.

Bolla Viktória: „A munka tölt fel engem!”

Pedig milyen sokan vannak – akár az Instagramon is –, akik pont ilyen társat keresnek, akik mellett semmit nem kell csinálniuk…

Na igen, viszont én 16 éves korom óta dolgoztam, mert már a szüleimtől is utáltam pénzt kérni… Ehhez szoktam, és büszke vagyok rá, hogy senkitől nem kell pénzt kérnem, mert előteremtem magamnak. Bár nyilván Marcival közös kasszánk van, de ha rendelek a Zarából, már nem kell az ő kártyáját elkérnem. És ez nagyon jó érzés!

A két pici mellett hogy intézed az együttműködéseket, megbeszéléseket, fotózásokat?

Szerencsére ma már mindent online, e-mailben vagy telefonon le tudok bonyolítani. Amikor Lora bölcsibe járt, akkor volt, hogy elmentem blogger eventre, vagy külső helyszínre outfitet fotózni. Most viszont olyan együttműködést nem vállalok, amihez el kell mennem itthonról, mert Lana miatt most nem tudok és nem is akarok sehova elmenni hosszabb időre, őt pedig nem szeretném ilyenek miatt magammal hurcibálni. Rossz minőségű munkát pedig szintén nem adnék ki a kezeim közül, így inkább ezekre most nem mondok igent. Vagy olyat vállalok el, amiket a gyerekekkel is tudok fotózni, vagy olyat, amit alvásidőben le tudok bonyolítani.

Szentjobbi Kriszta: „Jó a zajtűrőképességem”

Itt jön az, hogy aki dolgozik gyerek, de akár már pici baba mellett is, nem feltétlenül csak a pénz miatt teszi ezt…

Így van. Persze, jó, hogy van saját keresetem, költőpénzem, és ahogy mondtam, nem kell kérnem pénzt, ha venni akarok valamit. Viszont, ha ez nem számítana, valószínűleg akkor is csinálnám. Jót tesz, hogy használom az agyam, kreatív lehetek, pörgősek a napjaink, és közben nem veszek el időt azoktól, akiket a legjobban szeretek. És ugye azt is tudjuk, hogy boldog anya = boldog baba.

Ha Lana is bölcsis, illetve majd ovis lesz, akkor tervezel fix munkaidős munkahelyre menni? Vagy akkor is inkább ilyen szabadúszós, otthoni munkáknál maradnál?

Valamibe szeretnék majd belevágni, több ötletem is van, de nem tudom melyik valósul majd meg… azt az akkori élethelyzet dönti majd el. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük