Jókor találtam ki, hogy interjút szeretnék készíteni Krisztával (@szentjobbi_kriszta) (is) a blogra: 2 héttel az ötödik Szentjobbi Zs. születése előtt. Cuki volt (mármint Kriszta), nem mondott nemet, pedig kisebb gondja is nagyobb volt nálam. Azért tisztába voltam vele, hogy ezt nehéz lesz összehozni. Nem is sikerült. Nekem is már megvolt Emma, így meg aztán pláne. Felváltva hívogattuk (vissza) egymást, sose volt olyan, hogy mindketten ráértünk, aztán egyszer Kriszta úgy vette fel, hogy ne haragudjak, ez most nem fog összejönni. Ott van a kórházban – ami nem mellesleg tőlünk 5 perc sétányira van -, és már nem engedik haza. Szóval hamarosan jön a baba! (Szentjobbi Krisztával – haha 🙂 ). És jött is Zsadány, úgyhogy nem is terveztem egy jó darabig újra zaklatni őt. Aztán 6 héttel később az Instagramos felhívásomra annyian írtátok és ajánlottátok őt, hogy gondoltam ráírok, hátha most már alkalmasabb. Megint tök cuki volt (ami egyébként nála természetes. Ő ilyen: cuki.), másnapra mondott egy időpontot az interjúra. Persze telefonon. Életem egyik legjobb telefonbeszélgetése volt egy vadidegennel, akivel mintha 1000 éve ismertük volna egymást. És most engedélyt adunk rá, hogy „lehallgassátok” a beszélgetésünket. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy: JÓ SZÓRAKOZÁST! 🙂 “Szentjobbi Kriszta: „Jó a zajtűrőképességem”” bővebben