Szentjobbi Kriszta: „Jó a zajtűrőképességem”

szentjobbi kriszta interjú

Jókor találtam ki, hogy interjút szeretnék készíteni Krisztával (@szentjobbi_kriszta) (is) a blogra: 2 héttel az ötödik Szentjobbi Zs. születése előtt. Cuki volt (mármint Kriszta), nem mondott nemet, pedig kisebb gondja is nagyobb volt nálam. Azért tisztába voltam vele, hogy ezt nehéz lesz összehozni. Nem is sikerült. Nekem is már megvolt Emma, így meg aztán pláne. Felváltva hívogattuk (vissza) egymást, sose volt olyan, hogy mindketten ráértünk, aztán egyszer Kriszta úgy vette fel, hogy ne haragudjak, ez most nem fog összejönni. Ott van a kórházban – ami nem mellesleg tőlünk 5 perc sétányira van -, és már nem engedik haza. Szóval hamarosan jön a baba! (Szentjobbi Krisztával – haha 🙂 ). És jött is Zsadány, úgyhogy nem is terveztem egy jó darabig újra zaklatni őt. Aztán 6 héttel később az Instagramos felhívásomra annyian írtátok és ajánlottátok őt, hogy gondoltam ráírok, hátha most már alkalmasabb. Megint tök cuki volt (ami egyébként nála természetes. Ő ilyen: cuki.), másnapra mondott egy időpontot az interjúra. Persze telefonon. Életem egyik legjobb telefonbeszélgetése volt egy vadidegennel, akivel mintha 1000 éve ismertük volna egymást. És most engedélyt adunk rá, hogy „lehallgassátok” a beszélgetésünket. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy: JÓ SZÓRAKOZÁST! 🙂

Nagyon meg fogsz lepődni az első kérdésemen, bár biztosan tudod, mivel akarok indítani.

Neeem. Fogalmam sincs. (Nevet) Tényleg nem tudom!

Hát a gyerekek. Mindig is ennyit akartál (akartatok)?

Dehogyis. Egyáltalán nem volt tervben öt gyerek. (Nevet) Istivel, a férjemmel nagyon fiatalon összejöttünk, én egészen pontosan 18 éves voltam, ő 19. Nem is volt kérdés, hogy akarunk majd családot, gyerekeket. 4 évvel később jött is az első. Akkor 22 éves voltam. Aztán úgy… belejöttünk… 🙂

Na jó, de az ember belejön, lesz még egy, esetleg három, de azért a mai világban az öt eléggé ritkaság számba megy…

Volt is a baráti társaságban olyan, aki beszólt, hogy nem vagyunk normálisak. Persze csak viccesen. De tudod, én annyira szeretem ezt az újszülött, kisbaba kort. Ilyenkor egyszerűen olyan állapotba kerülök, hogy nem tudok semmi másra gondolni. De mielőtt megkérdezed, ez most már a vége. Ez biztos. Most érzem, hogy már nagyon túlfeszítettem a határaimat.

szentjobbi kriszta interjú

Most már kerek, egész?

Érdekes, mert Zsigmond (a harmadik Szentjobbi Zs.) után nem akartam több gyerkőcöt. De nem azért, mert nem szabad több gyereket vállalni, vagy mert sok lesz. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy na most tök kerek minden. Viszont valahogy, amikor 3 évesek lesznek, akkor kezdem újra azt érezni, hogy na jó lenne megint újra babázni.

Ismerős. Ez általában akkor van, amikor végre újra alszunk, nem? 🙂 Nálam legalábbis így volt.

Lehet egyébként! (Nevet)

Bolla Viktória: „A munka tölt fel engem!”

De öt gyerek… El se tudom képzelni… Mondjuk az Instagram képeidet elnézve neked meg se kottyan az egész, pláne ilyen tökéletes miliőben.

Figyelj, vannak kemény napok, nálunk se mindig kerek a történet. Az Instagram nagy hátulütője, hogy azt hiszik rólunk, hogy nálunk mindig minden tökéletes. Holott ez nem így van. Mi sem vagyunk tökéletes család. Fotókat nyilván nem veszekedés vagy sírás közben készít az ember. A jó pillanatokat akarjuk megörökíteni és megosztani. De azt gondolom, hogy ezzel mindenki így van. Nem szeretném, hogy azt gondolják rólunk, hogy mindig rózsaszín ködben járunk. Nálunk is vannak háborúk a gyerekek között, mi is szoktunk veszekedni néhanapján. De ez az élet rendje. A lényeg az, hogy oldjuk meg a problémákat, figyeljünk egymásra és akkor rendben lesz minden.

szentjobbi kriszta interjú
A Szentjobbi család

Azért 5 gyerek mellett elkél már gondolom a segítség…. Neked van, aki segít?

A férjem a szülések után kb. 3 hetet szokott itthon maradni, de aztán megy vissza dolgozni. Mikor reggel felkelünk, ő már általában nincs itthon, és délután ilyen 5-6 körül vagy néha később jön haza. Anyukám jön néha segíteni (messze lakik tőlünk), de mindennapos segítségem nincs. Vagyis de: a nagyok. Zsombor (a legnagyobb) például olyan kapcsolatban van Zsadánnyal (a legkisebb), hogy hihetetlen. A pici rajta alszik, ő szeretné elaltatni, úgy kell mindig elkérnem tőle, hogy picit én is babázhassak. Érdekes, mert anno a lányok is így voltak egymással.

szentjobbi kriszta interjú
Zsombor, ölében a kis Zsadány

Az 5 gyerek picit soknak tűnhet, mert elfelejtik, hogy a nagyok például már nem szorulnak úgy rám. Ők már csomó mindent meg tudnak csinálni. Egyedül esznek, öltöznek, iskolába mennek, tanulnak… Éppen ezért, nem érzem, hogy olyan őrült nagy teher lenne rajtam. Most az éjszakázás nehéz, a fáradtságot picit nehezen viselem, de tudom, hogy elmúlik, így könnyebb elviselni.

Elhelyezkedés szempontjából se tántorított vissza a sok gyerek? Sajnos sok 2-3 gyerekes édesanya önéletrajza landol a kukában még manapság is…

Ettől azért nem féltem, mert én Waldorf óvodában dolgozom, ahol fél8-2-ig vagyunk, így reggel és délután tudom rendezni a gyerekeket. Amikor dolgozom, akkor előtte kiszórom a nagyokat az iskolába, a picik pedig jönnek velem. Mivel nincsen Waldorf óvoda minden városban és faluban, ezért oda járnak óvodába, ahol én dolgozom. Gyakorlatilag az óvónőjük vagyok, így vagy itthon vagy az óvodában, de a gyerekek iskolás korukig velem vannak. A nyárral sincs gond, mert nekem is akkor van nyári szünetem, amikor nekik. A szellemi munkát, illetve a rákészülést általában este tudom megcsinálni, amikor mindenki alszik. Ha pedig szülőit tartok, akkor vagy anyukám vagy a férjem segít és vigyáz a gyerekekre. Szóval abszolút nagycsalád-kompatibilis munkám van.

Hogy szoktál visszamenni dolgozni? Kivárod a 3 évet?

Az elsőkkel visszamentem, 2-3 éves koruk körül, amikor nagyjából ovis korba léptek, de ahogy említettem, én voltam az óvónőjük, így nem éreztem rosszul magam, hiszen ugyanúgy egész nap velem voltak. Zsanka (a 4. Szentjobbi Zs.) születése óta – vagyis 3 éve) nem mentem vissza, ő még nem fogja  szeptemberben kezdeni az ovit, itthon marad velem még egy évet. Most, Zsadány születésével pedig mindenképp kivárnám a 3, de akár a 4 évet is.  

szentjobbi kriszta interjú

Ez a kérdés furán fog hangzani, de 5 gyerek mellett neked fontos a munkád? Mármint fontos az, hogy dolgozz? Nem is az anyagi része miatt kérdezem, az nyilván a többségnek fontos, hanem úgy egyáltalán. Vagy ha úgy alakulna, szívesebben maradnál inkább otthon és lennél főállású anya?

Imádom a gyerekeimet. Tényleg. Nagyon. Értük élek! De nem szabad elfelejteni, hogy ott vagyok én is. Szóval válaszolva a kérdésedre nekem fontos a munkám, szeretek dolgozni és fontos is, hogy dolgozzak. Az önmegvalósítás része, hogy magam vagyok, és az egész egy más minőség, még akkor is, hogy ha van időszak az oviban, hogy a saját gyerekeim is ott vannak velem.

A blogod is ezért jött? Az önmegvalósítás miatt?

Nem. Én igazából nem is akartam blogot. Az Instagram nyilvános profilom is úgy jött, hogy nem tudtam, hogy kell priváttá tenni az oldalamat (nem vagyok nagy szaki az elektronikus dolgok világában) :D… Aztán olyan sok kedves ember jött össze és annyian írtak, amit szerettem volna valahogy viszonozni. Ezért írtam a blogra is azt, hogy szeretetből született, mert tényleg így történt! Viszont most, hogy jobban belegondolok, most már a blog is és a fotók is az önmegvalósítás részévé váltak. Nagyon szeretem csinálni.

szentjobbi kriszta interjú

Szerintem mindenki nagyon kíváncsi rá, hogy készülnek a fotóitok?

Többféle módon. Van, amikor meglátom a pillanatot és gyorsan meg is örökítem. De van, hogy kitalálom előre az egész koncepciót. Mostanában viszont egyre többször a gyerekek is ötletelnek. Én csak megkérem őket, hogy álljanak be valahova, és onnantól övék a terep. Olyan helyesen szólnak egymásnak, segítik egymást, tök jól beállnak. Míg régen 50-60 kattintás volt, mire megszületett a számomra tökéletes kép, most már 3-4 is elég. Ha nincs házi állatunk a képen. Ha van, akkor megint sok, az állatok sokszor elszúrják a koncepciót. 😀 Mostanában szoktam kinti képeket is csinálni, amiket nagyon szeretek, egyedül azt nem, amikor néznek közben. Olyankor mindig nagyon zavarba jövök. Remélem ezen hamar felülkerekedek majd.

szentjobbi kriszta interjú
Zselyke élvezi a legjobban a fotózásokat, és rengeteg jó ötlete van már neki is.
szentjobbi kriszta interjú
Nehezebb jó fotót készíteni, ha állat is van a képen. Pedig Kriszta nagyon szereti, ha a család kedvencei is ott vannak a fotókon.
szentjobbi kriszta interjú
“Van, amikor meglátom a pillanatot és gyorsan meg is örökítem.”

Van, hogy nem szeretnének fotózkodni?

Persze, de ebből nem csinálok ügyet. Nem kötelező egyik gyereknek sem, sőt.

Nem kaptál még ezért negatív kritikát? Hogy ilyen picinek, a beleegyezésük nélkül posztolsz róluk képet a közösségi médiába?

Nem, ezt nem mondta nekem senki. Bár a kritikával úgy állok, hogy meghallgatom, de nem feltétlen veszem fel. Mindenkinek a saját döntése, hogy ki, miről, hogy vélekedik. Sokfélék vagyunk, különböző életszemlélettel és ez szerintem rettentően jó. Számomra a  legfontosabb, hogy ne kritizáljuk egymást. Fogadjuk el, hogy más máshogy csinálja.

Laskóy Noémi: „Büszke vagyok rá, hogy senkitől nem kell pénzt kérnem, mert előteremtem magamnak”

Említetted, hogy a gyerekek között is van olykor háború. Hogy álltok a testvérféltékenységgel? Nyugtass meg, hogy nem csak mi szenvedünk tőle.

Hát, kacifántosan… Nálunk mindig, amikor új testvér születik, 2-3 hónap eltelte után az utolsó előttin jön ki. De nem úgy, hogy nem szereti, vagy bántaná a picit. Zsigmondnál volt erős, ő például nem akart enni. Akkoriban duci kisgyerek volt, és szinte sztrájkolt, annyira nem evett. Aztán 4 éves létére úgy, hogy 2 éve már abbahagyta, újra szopizni akart és pelenkát. Újra az én kisbabám szeretett volna lenni. Jó sokáig, 7-8 hónapig eltartott ez nála, aztán jó sok ráfigyeléssel sikerült ezen túljutnia. Zsankánál már most érzem, hogy érzékenyen érinti, hogy kiesett a legkisebb gyerkőc szerepéből, pedig Zsadány még csak 6 hetes (volt akkor, amikor készült az interjú – a szerk. 🙂 )

szentjobbi kriszta interjú
Zsanka a képen épp Zsadányt hintáztatja.

Akkor neked is ismerős, amikor pont a pici szoptatása közben szólal meg a nagyobbik, hogy: „Anya kakilni kell”!

Hogyne… (nevet).

Vass-Baranyai Szabina: „Sokan meglepődnek, hogy ők az én gyerekeim”

Azért neked valami brutális idegrendszered lehet…

Azt szoktam erre mondani, hogy jó a zajtűrőképességem. (Nevet). De figyelj, 19 éves korom óta oviban vagyok, ott is edződtem, meg hát otthon, a gyerekek mellett is. Ilyen dolgok engem már nem tudnak felidegesíteni. Tudod, hogy viszont mi igen? A kupi! Na, az fel tud idegesíteni. De ez biztos az én rendmániám miatt van.

Azon gondolkozom, hogy így fejben veszem sorba a neveket… nem szoktad összekeverni őket?

Jaj, dehogynem! Ez a legnagyobb bénaságom. (Nevet. Nagyon.) Ha hallanál, gyakorlatilag névsorolvasást tartok, mire annak a nevét sikerül mondanom, akinek a mondandóm van. (Nevet megint). De hát ezt magunknak köszönhetjük. Egyébként eleinte nem is volt tervezett ez a sok Zs. Istinek a Zsombor, nekem a Zselyke volt nagy kedvencünk. Aztán ahogy jöttek a többiek, úgy voltunk vele, hogy akkor maradjunk a Zs betűs neveknél. De tényleg, szinte zsizsegünk, mire megtaláljuk a jó nevet.

szentjobbi kriszta interjú

Mi tölt fel, illetve mivel kapcsolsz ki, amikor elfáradsz?

Amikor fizikailag vagyok fáradt, azon csak az alvás segít. Ha szellemileg, akkor fogom az összes gyereket és elviszem Anyukámékhoz őket egy hétvégére. Olyankor bulizunk a barátainkkal vagy moziba, színházba megyünk, de van, hogy csak ketten itthon vagyunk, filmet nézünk, az ágyban eszünk.

És kupit hagytok?

Neeeem, azt akkor sem! 😀 (Nevet) Pedig próbálkozom vele, de az nekünk nagyon nem megy… Ezt a szabad hétvégét viszont havi/2havi egyszer megejtjük. Ez nekünk is fontos és kell is Istivel. Képesek vagyunk ugyanis „elmenni” egymás mellett. Rosszul hangzik, de tényleg annyi a teendő, a feladat a mindennapokban, hogy olykor csak este a nappaliban, a kanapéra bezuhanva, hulla fáradtan találkozunk. Ilyenkor viszont meg kell rázni magunkat, és tudatosan kell odafigyelni egymásra. Azt hisszük, hogy működik magától, de a túrót… Tenni kell érte. Utána viszont újra helyre áll a világ rendje.

szentjobbi kriszta interjú

Ha újrakezdhetnéd, változtatnál valamin vagy ugyanígy csinálnál mindent?

Hmmm… érdekes kérdés. Ezen még sosem gondolkoztam. De azt hiszem, így szeretem az életem, ahogy van, mert most van minden. Vannak gyerkőcök is, van szabadság is. Dolgozom is és itthon is vagyok. Én ezt így szeretem. Nem csinálnék semmit sem máshogy.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük