Bokor Zsófia: „A munkám sikerei, a folyamatos elismerések után elképesztően furcsa volt csak háziasszonynak lenni.”

naturanyu bokor zsofia interjú igenanya

Bevallom őszintén, én soha nem voltam az a született környezetvédő. Nem tudom, hogy miért nem, pedig én is hallotta a problémákról, sőt, saját szememmel látom is nap, mint nap, mégse tettem szinte semmit. Az elmúlt hetekben viszont elkezdett valami megváltozni bennem. Elkezdtem elhagyni a nejlonzacskókat, szelektíven gyűjteni a szemetet, és az ész nélküli vásárlás helyett tudatosan vásárolok. Nem össze vissza mindent, ha úgy alakul, akár használtat is. Könyvet, ruhát, még akár játékot is. Ezzel is sokat tehetünk a környezetünkért. Egyre több ilyen gondolkodású embert, anyukát követtem be Instagramon, mikor egyszer csak szembejött velem NaturAnyu. NaturAnyu egy webshop és egy anyuka is, aki nálam ezerszer jobban védi a környezetét, hogy megpróbálja megmenteni a Földet a mi érdekünkben, de leginkább kisfia, leendő testvére és majd az ő gyermekeik érdekében. Organikus, többségében baba- és gyermekruhákat, kiegészítőket árul. A NaturAnyu.hu idén az év webshopja díj 3. helyezettje lett. Nem véletlen, nagyon megérdemelték! Fantasztikus az elképzelés, és fantasztikus NaturAnyu maga is, vagyis Bokor Zsófia. Az édesanya, aki mindezt GYES alatt hozta össze és csinálja töretlen lelkesedéssel. Jelenleg egy 3 éves kisfia van, de már úton a kisöcsi.

Még nem ismerjük egymást, és bár használod az Instát, saját magadról, magatokról nem szoktál posztolni, úgyhogy kérlek, kezdjük úgy, hogy mesélsz picit magadról.

Haha, rendben. Bokor Zsófi vagyok, 37 éves, édesanya. 3 éve, 34 éves koromban született meg a kisfiam, most várom a második gyermekünket. Végzettségem szerint közgazdász vagyok, és bár van adótanácsadói végzettségem is, de maradjunk annyiban, hogy mindenki jobban jár, ha én nem osztogatok adótanácsokat. 🙂

Jelenleg GYES-en lévő kismama vagyok, előtte egy multinacionális cégnél voltam felelős a cég európai régiójának likviditás- és cash kezeléséért, finanszírozásért és legutóbb pedig a devizakockázatainak fedezéséért.

Németh Salome: „A munkáim egyben a hobbijaim is!”

Jézusom, rémesen hangzik. 😀

Ugye, milyen száraznak és uncsinak tűnik? De roppant elhivatottan csináltam és én igazából szerettem is, mert rengeteg sikerélményem volt a munkámban, megbecsültek. A karrierem – minden szándékom ellenére, mivel nem igazán vagyok az a vezető típus – hirtelen elkezdett meredeken felfelé ívelni. Mikor észbe kaptam, hogy hoppá, retikül, 33 éves vagyok és igen, szeretnék gyerekeket, családot, de ha most a karrier útját választom, talán sosem adatik meg, hogy családom legyen. Rettentő nehéz volt meghozni a döntést, úgy éreztem, hogy hosszú-hosszú évek tanulmányai, a rengeteg energia, amit abba fektettem, hogy tanuljak, tapasztaljak, mind odavész. Mintha egy laza mozdulattal lehúznám az egészet a budin. De hálisten a családot választottam. 🙂

Zsófi és a kisfia

Sokáig mégse bírtad ki munka nélkül.

Hát igen, de ez eléggé összetett dolog. A munkám sikerei, a folyamatos elismerések után elképesztően furcsa volt csak háziasszonynak lenni. Sokkal keményebb munka ez bárminél, amit azelőtt csináltam, viszont ugye aki benne van, tudja, hogy látszata nincs sok. Az ugyanis természetes, hogy van otthon frissen gőzölgő házi koszt, hogy a szekrényben várnak a tiszta ruhák, hogy viszonylag rend van, stb., stb., stb… Elismerés meg kvázi nulla, én legalábbis sokkal többhöz szoktam, nnna! 🙂 Arról nem is beszélve, hogy olyan családból jövök, ahol a férfi a családfenntartó, és akaratlanul is van egy fajta függőségi viszony a feleség és a férj között. Rajongásig imádom az apámat, de ebben felnőve megerősödött bennem, hogy én bizony nem szeretnék függeni senkitől. Továbbá a gyerekeimnek szeretnék jó példát mutatni, ne csak azt lássák, hogy Anya elmegy az irodába, későn este meg hulla fáradtan hazajön. Lássák, hogy mi a munkám, és hogy milyen értéket képvisel.

Itt vette át Zsófi az év webshopja díj harmadik helyezettjének járó díjat.

És egyébként mit gondolsz, ha mondjuk a pénz nem számítana, szerinted valamit akkor is dolgoznál a gyerkőc(ök) mellett? Vagy el tudod képzelni, hogy X évig kvázi HTB anyuka vagy?

Áhh, nem. Azt nem tudom elképzelni. Viszont azt, hogy részmunkaidőben, rugalmas időbeosztásban dolgozzak, azt nagyon is. Itthon viszont ez egyelőre sajnos nem túlságosan elterjedt és elfogadott, ahogy figyelem és tapasztalom, de bízom benne, hogy javulni fog a helyzet ezen a téren.

Simon Alexandra: „Ahhoz, hogy kiteljesedjek, hogy igazán boldog nő és anya legyek, dolgoznom is kell.”

Viszont itt van neked a NaturAnyu. Mesélj, hogy lett a dolgozni akarok a baba mellett’-ből organikus gyerekruhákat árusító webshop?

Annak ellenére, hogy sikeres voltam a munkámban, úgy éreztem, hogy nem adok igazi értékeket a világnak, hogy a gyerekemnek nem mutatok igazán jó példát. Ennek is megvan a maga története. Sok éve már, hogy meghalt a legszeretettebb tanárnőm. A legkiválóbb pedagógusok egyike volt, szívvel-lélekkel tanított, szigorú volt és következetes, tartottunk tőle és tiszteltük. Neki tulajdonítottam a munkámban elért sikereimet. A temetésén elképesztő tömeg gyűlt össze, hogy lerója a tiszteletét. A búcsúbeszédeket hallgatva gondolkoztam el rajta, hogy igen, Ő hagyott maga után értékeket, én vajon miféle értékeset teszek? Természetkedvelő révén mindig is igyekeztem vigyázni a környezetre, ezért mindenképpen valami természettel, környezetvédelemmel kapcsolatos dologba szerettem volna belevágni, felnyitni a szemeket és felhívni a figyelmet arra, hogy a legapróbb odafigyeléssel is rengeteget tehetünk ezért a csodálatos bolygóért. Eredetileg kizárólag a mosható pelenkázást akartam népszerűsíteni, de akkor már több, tőlem sokkal inkább szakavatott csajszi tette ugyanezt, nagyon-nagyon ügyesen. Ám ezen a vonalon maradva felkeltette az érdeklődésemet a fenntartható divat – és aztán egymást követték az események és megszületett a NaturAnyu, amely egyelőre leginkább babáknak, kisgyerekeknek kínál fenntartható, organikus ruházatot.

Csak nagyon felületesen vagyok otthon a témában MÉG, úgyhogy egy pár mondatban foglald már össze nekem, hogy mi is ez az organikusság, fenntarthatóság.

Huh, hát nem tudom, hogy pár mondatba hogy sűrítsem bele, erről napokig tudnék beszélni. Talán az sokak előtt ismert, hogy a hagyományos ruhákat mennyiféle és milyen iszonyatos mennyiségű, az egészségre kifejezetten káros vegyszerrel (zsugorodásgátló, vasaláskönnyítő, rákkeltől festékek, stb.) kezelik, már a gyapot termesztésétől kezdve a fonal és a kelme előállításán keresztül egészen a varrásig. Ezek azon túl, hogy – főleg egy pici gyerek bőre számára – károsak az egészségre (mind a ruhák viselőjének, mind a gyapotföldeken, varrodákban dolgozókéra), mivel mindenfele szűrés nélkül kiengedik a folyóvizekbe, károsak az élővilágra és az emberekre, úgy globálisan is. A szennyezett folyókból kinyert vízzel öntözik azokat a haszonnövényeket is például, amiket elfogyasztunk. De – amiről talán nem sok helyen hallhatnak az emberek – a másik óriási probléma az, hogy a nagy divatcégek arra ösztönöznek minket, hogy folyamatosan újabb és újabb ruhákat vásároljunk. Ilyen hatalmas mennyiségű ruhát olcsón kell előállítani, mert ennyit, drágán nem vesznek a tömegek. Az olcsó előállítás ára pedig borzalmas: környezetszennyezés, gyermekmunka, kizsákmányolás, a higiénia és a biztonság, az alapvető emberi jogokra figyelmen kívül hagyása. Lásd a Rana Plaza tragédiáját, ahol több, mint ezer ember halt meg, köztük gyerekek, amikor rájuk omlott a varroda elavult épülete. És mindezt miért? Hogy ott álljunk a ruhásszekrény előtt és fitymálva válogassunk, hogy b@sszus, nincs egy göncöm sem, amit felvehetnék. És futunk a plázába, hogy vegyünk valami trendit, miközben otthon nem férünk el a ruháktól.

És hova vezetett mindez itthon? Az egykor virágzó magyar könnyűipar gyakorlatilag tönkrement. Miért? Mert nekünk sok kell, olcsón. Egyszer elmentem egy varrótanfolyamra és ledöbbentem, hogy micsoda szakértelem, türelem és mennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy valakiből jó varrónő, szabó váljon. És hirtelen megértettem, hogy miért került annyiba az esküvői ruhám, vagy miért annyi egy zipzár javítása, cseréje. Ennek tudatában pedig rettentően elkeserítő, hogy ezek a hazai szakemberek nincsenek kellőképpen megfizetve, megbecsülve és a végén egy gyártósoron végzik, négy műszakban, éhbérért… Hát ki, ha nem mi tehetünk azért, hogy a varrónők újra megbecsültek, megfizetettek legyenek (és most csak a varrónőkről beszélünk, de a legtöbb szakmára ugyanez igaz)? Inkább válasszunk kevesebbet, de minőségit, hazait (vagy európait) vagy legalább egyszer-egyszer kezdjük el megengedni magunknak a minőséget, a fenntarthatót, legyen szó ruháról, élelmiszerről, cipőről, gyakorlatilag bármiről. De ne (csak) azért, hogy valahol Ázsiában ne omoljon az emberek fejére a munkahelyük, vagy méreganyag a folyóikba. Magunk miatt, gyermekeink miatt álljunk meg legalább egy pillanatra, mielőtt megvesszük a kétszázadik fastfashion-ös vacak felsőt és gondolkodjunk el, lehetne-e helyette minőségit választani, hogy mire a gyerekem felnő és varrónő (gazdálkodó, cipész, stb.) akar lenni, akkor azt itthon, normális körülmények között és normális fizetésért tehesse meg.

Na, ezt jelenti az organikus, ezt jelenti a fenntartható: Minőséget a közelből, leginkább itthonról. Nem sikerült „pár” mondatban, de így kerek a dolog, és érzem, hogy nekem fel kell hívni erre az emberek figyelmét, úgyhogy minden alkalmat meg is ragadok rá.

Szilágyi Virág: „Egy darabig jó volt nem csinálni semmit, de aztán hamar éreztem, hogy ez így nem lesz jó.”

Bár igazából ezeket én is tudtam, hallottam róluk, de így egyben „látva” (hallva) a folyamatokat, hogy egyik problémából jön a másik, és mindegyiket mi magunk generáljuk… hát, elgondolkodtató. Én egyébként most először rendeltem ilyen organikus ruhákat, és hihetetlen, mennyivel másabb a minőség. És annyival nem is drágábbak a gyerekruhák. 38 ruha helyett lehet elég 10 is, pláne egy babánál mondjuk, akik 2-3 havonta nőnek is ki mindent.

Igen, így van. De egyébként már azzal is sokat tehetünk a tudatosságért, hogy ha legalább időnként egy-egy ilyen darabot vásárolunk. Aztán az egyedisége és a kiváló minősége miatt úgyis inkább erre fogunk rákapni.

Ha nincs ellenedre, térjünk vissza picit a munka részére. Azért egy webshopot beindítani, beszállítókat összegyűjteni, marketing, minden… és mindezt GYES-en, kisgyerek mellett. Hogy csinálod? És leginkább mikor?

Sokáig addig dolgoztam, amíg a kisfiam aludt. Aztán heti 1-2 napot a világ legjobb anyósa és apósa vigyázott a gyerkőcre, most pedig délelőttönként már oviba is jár, úgyhogy olyankor tudok dolgozni.

Akkor segítséged van, mind a munkában, mind munkán kívül?

Hála az Égnek mindkét nagymama rengeteget tud segíteni, ők leginkább a gyerekvigyázásban és időnként a házi koszt megteremtésében. A nagyapók a ház körüli munkákban, a férjem a rendszergazdám és az informatikusom, a kisfiam a raktározásban és a csomagolásban, egy barátnőm a designban segít, plusz van egy kiváló segítségem a social mediával és egyéb tanácsokkal kapcsolatosan is. Ha ez a sok ember nem állna mellettem és nem segítenének, azt hiszem, teljes lenne a káosz.

És amikor beüt a káosz? Vagy csak szimplán besokallsz, elfáradsz? Olyankor mit csinálsz? Hogy töltődsz fel?

Könyvet olvasok elalvás előtt. De valami habkönnyűt, a lényeg, hogy olvasás legyen. Illetve időnként egy hosszú hétvége egy eldugott tanyán a hegyekben is sokat tud segíteni.

És hogy állsz az alvással? Alszol egyáltalán?

Aludni alszom, bár nem annyit, amennyit szeretnék. 🙂 De igazából a legtöbbször nem is az alvás mennyiségével, sokkal inkább a minőségével van problémám. Elképesztően éberen alszom, minden apró neszre felriadok is iszonyatosan nehezen sikerül visszaaludnom. Viszont a könyvolvasás, egy bögre forró víz és egy felmelegített tönköly párna általában segít.

Mit lehet tudni a jövőbeli terveidről? Izgalmas hónapok előtt állsz így, hamarosan két gyerekes vállalkozó anyukaként!

Most száz százalékosan és egyre fokozódó izgalommal készülünk a kisöcsi fogadására, aki várhatóan májusban érkezik. Aztán, hogy két gyerekkel hogy lesz, mint lesz, azt hiszem kár is terveznem, mert majd megtervezik ők helyettem. 🙂 Ami biztos, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt, a nagyszülőkkel, jóbarátokkal, mert sajnos egy-két komoly betegség erősen rámutatott ennek véges voltára. Azért a NaturAnyuval készülünk továbbra is a PiciPiacokra, újabb termékeket is szeretnénk felvenni a palettára, hogy a nők, anyukák is találjanak maguknak fenntartható ruhadarabokat. A Picur megszületésével minden bizonnyal egy időre a háttérbe vonulok ugyan, de eltűnni nem fogok a színről.ű

Árvai Brigi: „Volt, hogy hajnali 2-re bejöttem a pékárukat lesütni.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük