Ilyen gyorsan még sose készültem el interjúval onnantól számítottan, hogy felkértem rá az illetőt. Fanninak a szülinapján írtam: felköszöntöttem, és megkérdeztem, hogy adna-e majd egyszer interjút. Igent mondott, másnap megadta a számát, harmadnap pedig pont ráértünk mindketten, egyidőben (Emma épp nagyot aludt). Beszélgettünk egy baromi jót és hétvégén meg is írtam az interjút, amit pedig most épp már olvastok is. Remélem nem haragszik meg rám most egyik eddigi interjúalanyom sem, akikkel akár hónapokig is húzódott ez a dolog, de ez valahogy így jött ki. És mivel ez egy annyira ad-hoc interjú volt, hogy még konkrétan kérdésekkel sem készültem Fanninak, hanem csak elkezdtünk beszélgetni (és Istenem, milyen jót beszélgettünk!), úgy döntöttem, hogy nem szerkesztgetem túl ezt az interjút. Úgy írom meg nektek, ahogy követte egyik téma a másikat, egyik kérdés a másikat. Nyilván az élőbeszédből próbálok normális mondatokat kreálni (ez leginkább rám igaz, mert Fanni élőben is ugyanolyan összeszedett, mint írásban), de ezt leszámítva nem nyúltam bele a szövegbe. Az IgenaAnya az egyik legjobb dolog az életemben a családomon kívül, többek közt azért is, mert ilyen fantasztikus nőket ismerhetek meg, mint amilyen Fanni is. Szóban is, írásban is elmondtam és itt is elmondom: egy élmény volt Fanni, köszönöm! Remélem sikerül nektek is átadnom ennek a jó kis csajos-anyukás-csacsogós beszélgetés hangulatát. “Wéner-Kovács Fanni: „Az anyasággal, a feleség szereppel és a blogger szereppel vagyok teljes.”” bővebben