Karácsony előtt a Facebook page-emen (mert hogy ilyenem is van, méghozzá ITT) írt nekem egy anyuka, egy írónő, hogy megajándékozná Máté fiamat az új, vagyis az első mesekönyvével. Semmit nem kért cserébe. Se reklámot, se megosztást, se semmit, csak kedveskedni akart nekünk ezzel az ünnepek alkalmával. Nagyon jól esett és természetesen hosszú levélváltás követte az elsőt, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet a mesekönyv születésének története. A meséket ugyanis Petres-Majsa Adrienn „csak” leírja, valójában azokat a kisfia mondja tollba neki. És csak hogy tovább csigázzalak titeket, a könyv illusztrációit is a szerzőnő-anyuka készíti. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem teljesen magával ragadott ez a történet és rögtön interjút kértem Adrienntől, aki örömmel válaszolt a kérdéseimre. És milyen jó, hogy feltettem őket, mert csupa olyan dolog derült ki róla, hogy azt kell, hogy mondjam, méltón került be az igenanyák táborába.
Címke: igenanya
Farkas-Halász Évi: „Nem gondolom, hogy miután anyukák lettünk, el kellene hanyagolni magunkat.”
Hónapokkal ezelőtt felkerült már A listámra Évi (@halasz_evi ), mert nekem ő már ránézésre egy igazi IgenAnya. 🙂 Két kislánya van, és mégis kicsattan a boldogságtól, az energiától, csinos és kiegyensúlyozott. Persze, az „insta világban” könnyű ezt mutatni szép, beállított, megkomponált képekkel, de Évinél én nem ezt látom. Anya, feleség, nő, emellett odafigyel magára, az egészségére és a külsejére. Jó példát mutat a kislányainak és más anyukáknak is. És nem, nem arról van szó, hogy itt egy újabb fittanya, aki a szülés után 1 héttel már lapos hassal fotózkodik, 6 héttel meg ész nélkül elkezd edzeni és fogyókúrázni. Hanem megint csak arról van szó, hogy egy-kettő, de akár (hamarosan) három gyerek (ugye, Évi? 😉 🙂 😛 ) mellett is lehet, tudunk, szabad és kell is magunkkal foglalkoznunk, IGEN-t mondanunk magunkra, magunknak. Egészséges ételekkel, mozgással, csinos külsővel, ha épp minket ez tesz kiegyensúlyozottabbá, elégedettebbé, boldogabb feleséggé, anyává, nővé, emberré. Mert ez a kulcsa, az alapja mindennek. De mivel megmondom őszintén, hogy nekem ez a része még nagyon nem megy, muszáj volt megkérdeznem, hogy csinálta egy, aztán kettő gyerek mellet, és hogy látja-e háromgyerekes anyaként is fitten magát? “Farkas-Halász Évi: „Nem gondolom, hogy miután anyukák lettünk, el kellene hanyagolni magunkat.”” bővebben
Bánhidi Dóri: „A munka nekem szülés után egyfajta terápia is volt azon kívül, hogy nagyon szerettem csinálni.”
A @pandarteblog szerzője, Bánhidi Dóri sokatok számára lehet ismerős. Bár szerintem kb. mindenki ismeri. 😀 Igen, nekem is az egyik kedvenc bloggerem már évek óta. A top 10-be viszont nyilván azután került be, hogy 1 évvel Máté fiam után az ő kisfia is megszületett. Nem konkrétan azért, mert édesanya lett és sok-sok tündérdrágaaranyos képet posztolt arról a tündérdrágaaranyos kisfiáról, hanem mert egyszerűen az anyaság megváltoztatta őt is, a blogoját is, és ezt az új irányt valahogy még a régebbinél is jobban szerettem. Aztán egyszer csak jött a jógás mesekönyve, hozzá illő, cuki gyerekszobai kiegészítőkkel, azóta pedig már piacra dobták (mivel ez egy közös családi biznisz) az első magyar jógás társasjátékukat is… pedig a beszélgetésünk alatt az is kiderült, hogy mielőtt megismerte párját, Ricsit, nem is gondolkodott abban, hogy gyereke legyen. Akkor még ő sem gondolta, hogy Ármin érkezése olyan rejtett ajtókat tárt fel majd benne, amelyeket nagyon sajnálhattunk volna, ha örökre zárva maradnak. “Bánhidi Dóri: „A munka nekem szülés után egyfajta terápia is volt azon kívül, hogy nagyon szerettem csinálni.”” bővebben
Illésné Krisztina: „Összesen 99 hónap terhesség, 6-7 év szoptatás és 23 év pelenkázás van mögöttem.”
Néhány hete egy Loretta nevű olvasóm keresett meg, aki elmondta, mennyire tetszik neki az, amit képviselek: fiatalon házasodni, fiatalon anyává válni, és mindemellett az álmainkról nem lemondani. Tehát úgy egészében az igenanyaság. Olvasta az interjúimat, amelyek alanyait nagyon inspirálónak találta, és úgy gondolta, beajánl ő is egy igenanyát, aki nem más, mint az ő édesanyja, aki hozzá hasonlóan 20 évesen ment férjhez, és 21 volt, amikor az első gyermekének életet adott. Hagy folytassam innentől Loretta levelével: „Miután megszülte az első lányukat, ő erre tette fel az életét… a gyerekekre. Nem azért, mert nem tudott kiszabadulni, vagy mert minden energiáját elvitte, hanem egyszerűen megszerette a “szülést”. Apa mindig azt mondja, hogy “ő szeret szülni”. És ez tényleg így van… mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt 11x meg is tette. 11 gyermeket szült, köztük negyedikként engem is. Ő nem akart mást csinálni, olyannyira, hogy ha tehetné, még most is szülne, de már így közel az ötvenhez talán majd keres magának új „hobbit”.” Jó néhány levélváltásba és hétbe telt, de Lorettának hála eljutottak édesanyjához a kérdéseim, majd vissza hozzám a válaszok, amiből végeredményben szerintem egy nagyon jó kis virtuális beszélgetés született. De nem csoda… ilyen igenanyával! “Illésné Krisztina: „Összesen 99 hónap terhesség, 6-7 év szoptatás és 23 év pelenkázás van mögöttem.”” bővebben
Kinga: „Az volt az egyik oka, hogy Indiába jöttünk, hogy újra átgondoljam az életemet.”
Kinga (@soul.flow.mama ) az eddigi legérdekesebb interjúalanyom. (Bár általában mindenkinél ezt érzem, akivel épp beszélgetek. 🙂 ) Amikor elindítottam az oldalt, őszinte leszek, nem gondoltam, hogy ilyen interjúalanyaim, beszélgetőtársaim is lesznek. Nem a klasszikus dolgozó, vállalkozó igenanya. De ő is igenanya. Hohó, de még mennyire! Hiszen az igenanyaság ugye arról szól, hogy igent mondunk az anyaságra és továbbra is igent mondunk magunkra, az álmainkra. Kingának a jóga, az utazás és India volt az álma. A 29 éves soproni anyuka 2018 októberében fogta magát és két éves kisfiát, Vilit és elmentek. Elmentek, hogy jógázzon és elmentek, hogy boldog legyen. Hogy boldogok legyenek. Igent mondott és nagyon boldogok. Én pedig tele lettem kérdéssel. “Kinga: „Az volt az egyik oka, hogy Indiába jöttünk, hogy újra átgondoljam az életemet.”” bővebben