Úgy szoktam mondani, hogy nem vagyok az a „házilag készített” anyuka. Nem igazán főzök (inkább nem, mint igazán), a kézügyességem nulla, nem tudok rajzolni, se varrni, de még ollóval egy szép egyenes vonalat vágni se vagyok képes. Az Instán azonban ráleltem a @playtime.with.adam profilra, ahol olyan jó, kézzel készített foglalkoztató és fejlesztő gyerekjátékok vannak, amelyek közül sokhoz különösebben nagy kézügyesség sem kell. Nagyon megtetszettek, egy-kettőt ki is próbáltam, és miután egy zacskó babbal és 5 műanyag pohárral vagy egy órára lekötöttem Máté fiamat, amíg közben tudtam Emma lányomat, a háztartást és magamat is rendezni, hogy hálámat leróva üzenetet írtam a profil tulajdonosának: Szilágyi Zsanettnek. Elsőként azt kérdeztem tőle, hogy óvónő-e? Ez a foglalkozása? Honnan ez a sok szuper ötlet?? Ám a válaszok nem éppen azok voltak, mint amire számítottam, és mivel tudom, hogy sokan hozzám hasonlóan szeretitek és követitek is Zsanettet és kisfiát, Ádit, így inkább interjú formájában folytatódott a beszélgetésünk. Bár Zsani még az interjú jóváhagyási fázisában sem értette, hogy én mégis miért akartam ezt az interjút, hiszen ő úgy érzi, nem ér fel a többi IgenAnyához, számomra ez nem is kérdés. Az, amit ő csinál és amilyen minőségben és lelkesedéssel csinálja, példaértékű. Egy hihetetlen inspiráló nő és anya vagy, és megtiszteltetés, hogy a többi IgenAnya között üdvözölhetlek ezúton már téged is. És akkor most ismerjétek meg picit jobban ti is, ki is van a kedvenc Insta profilotok mögött!
Amikor először beszéltünk az interjú kapcsán, engem teljesen meglepett az, hogy neked semmi közöd a pedagógiai szakmához. Pedig én szentül meg voltam győződve róla, hogy óvónő vagy tanárnő vagy…
Igen, sokan kérdezik ezt tőlem, de azt kell mondjam: nem. Dunaújvárosi Főiskolán idegenforgalmi szakmenedzsernek tanultam, aztán Miskolcra kerültem, majd Polgáron vettünk kertesházat, egy közeli nagy cégnél dolgoztam minőségbiztosítási területen, vezető pozícióban Ádi születése előtt.
Hűha! Egy nagy cégnél, ahol sok az ember, mindig nagy a pörgés, nem volt nagy váltás otthon maradni? Te hogy viselted?
Az elején nagyon nehéz volt otthon maradni, hiszen nem éppen nyugodt, “otthon ülős” nő voltam. Én korábban mindig mentem és mentem: kirándultunk, utaztunk, túráztunk, ezért nekem a nagy váltás inkább az volt, hogy egy pici babához kell alkalmazkodni. Nem indulhatunk, mehetünk el bárhova csak úgy és akkor, amikor akarunk. Mindent hozzá kellett igazítani, ezért az első pár hónap nehéz volt. Ádi valamiért nem szerette az autókázást (mára szerencsére már imádja). Ráadásul semmi segítségem nincs a környéken, első gyerek is, azt se tudtam, hogy mit, hogyan kell csinálni, nagyon rá voltam parázva, aludni sem mertem mellette, nehogy pont akkor legyen valami baja. 😀
Ahhoz képest nagyon belejöttél! Sőt!!
Az elején túlbonyolítottam mindent. Rengetet könyvet és cikket elolvastam, szerettem volna a “Tökéletes anya” lenni. De szerintem ezzel minden első gyerekes így van. Végül pár hónap után aztán elég jól belejöttem, sikerült kiismernem a kisfiam és rájöttem, hogy nem olyan nehéz ez az anyaság.
Olyannyira, hogy a @playtime.with.adam Instagram oldalad olyan népszerű, hogy ma már több ezer anyukát inspirálsz nap, mint nap, adsz szenzációsabbnál szenzációsabb játékötleteket, hogyan játsszunk, fejlesszük és kössük le a gyermekeinket.
Igen, bár én ezt valójában hobbi célból, magamnak kezdtem el csinálni. A játékokat mindig is Ádinak készítettem, nem az Instagramnak. Éppen ezért nem is gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi követőnk lesz. Sőt, azt hittem, hogy senkinek nem fog tetszeni, senkit nem érdekel majd. Akkor még egyáltalán nem voltak ilyen oldalak Magyarországon, külföldön sokkal népszerűbbek, az enyém volt talán az első itthon. Azóta persze már rengeteg indult, olykor-olykor el is bizonytalanodom, hogy érdemes-e még tovább csinálni, szerettem “egyedi lenni”, na de ilyen ez az Instragram. 🙂 De annyian követnek és biztatnak, hogy ne adjam fel, csináljam, szeretnek, hogy látod, itt vagyok, csinálom, szeretem is csinálni és rengeteg az ötletem a jövőre nézve. 🙂
Ha valaki esetleg még nem látta volna az oldalad, annak mondom, hogy a Montessori módszer szerint készítesz Ádám fiadnak játékokat, és ezeket mutatod be képeken, videókon. Hogy jött ez az egész? Hogy jutottál el eddig a módszerig? Hiszen itthon valljuk be még annyira nem ismert, mint külföldön.
Régebben Ádi mellett semmit nem tudtam csinálni. Iszonyatosan anyás és ragaszkodó volt. Hiába volt rengeteg játéka, pár percnél tovább semelyik sem kötötte le, a drágább, népszerű játékok sem, mindig az kellett Neki, ami az én kezemben van, például a háztartási eszközök. Aztán sokat olvastam és sokat Pinteresteztem is, így rátaláltam erre a módszerre és sok-sok ötletre, amiket elkezdtem én is elkészíteni/ kivitelezni itthon. És bejött: egy-egy játékkal simán fél-egy órákat is eljátszik, egyedül is akár, így van pár percem nekem is mindig elintézni a dolgaimat. Átrendeztük a lakást, teremtettünk Neki egy “mini világot”, így mindent elér, amire szüksége lehet és nekem is tud segíteni, ha szeretne. Korábban több interaktív játéka is volt, amik lecserélődtek fa játékokra.
Mi, a követőid pedig nagy örülünk ennek, rengeteg ötletet kapunk általad!
Igen, az is a célom most már ezzel az egésszel, hogy segítsek másoknak, hogy arra inspiráljak más anyukákat, hogy kreatívkodjanak a gyerekkel, mert tényleg saját tapasztalatom, hogy sokszor többet lehet érni egy ilyen pár száz forintos vagy akár újrahasznosított, 0 forintos játékkal, mint egy-egy tízezer forintos boltival, ami aztán porosodik a szekrényben egy idő után. Ráadásul változatosak is és ami nekem például nagyon jó érzés, amikor látom, hogy mennyire tetszik Ádinak egy-egy általam készített játék, tevékenység. Olyan, mint egy ajándék, amivel meglephetem.
Nem is veszel már Ádinak semmilyen bolti játékot?
Dehogynem, ennek ellenére nem akarom a szép, tartós, minőségi, főleg fa játékoktól megfosztani. De tény, hogy régebben sokkal többet vásároltam. Most inkább a gyerekkönyveknek nem tudok ellenállni. Interaktív játékunk már egyáltalán nincs. A saját készítésű játékok mellett igyekszem az oldalamba egy kis színt vinni a könyv és játékajánlókkal, megmutatni, hogy a készített játékok mellett mikkel játszunk még itthon.
Mennyi idős kortól javaslod ezeket a játékokat? (Nem a szivárványosat, hanem amiket te készítesz 😛 )
Ádi 7-8 hónapos volt, amikor elkezdett engem érdekelni ez a dolog, de akkoriban őt még annyira nem, még kicsi volt, sok minden nem lett volna biztonságos Neki (apróbb elemek), a Sensory játékokat és az egyszerű labdás játékokat azonban már akkor is szerette. Időnként azért próbálkoztam, de nagyjából olyan 15 hónapos korában kezdte őt is érdekelni, pár hét után már várta őket, ma pedig minden játékát egy öleléssel hálál meg és rohan, ha az asztalára kerül.
Olyan, mintha minden nap más-más játékkal játszana, legalábbis a képeid alapján. Valóban így van?
Igen, minden nap kap valami újdonságot. Bár valójában nem készítek minden napra teljesen új játékot, elrakom őket, majd 1-2 hét/hónap múlva előveszem, ha szükséges, kicsit átalakítom, és úgy adom oda neki. De figyelek rá, hogy ha egyik nap egy ilyen játékot kapott, másik nap valami más legyen. A “napi plusz” játékok nem mindig készített játékok, ide tudnám még sorolni a festést, különböző eszközökkel, gyurmás játékokat, Montessori tevékenységeket. Valamint nálunk a játékok nincsenek szem előtt, el vannak pakolva.
Hetente cserélem őket a szobájában a polcain is, ahol minden fakkban csak 1-1 játék van. Azt vettem ugyanis észre, hogy ha elő van véve minden egyes játék, akkor csak gyorsan végigmegy rajtuk – pláne, ha kosárban vannak ömlesztve, csak kiszórja-, a túl sok játék összezavarja őt, és valójában nem is játszik velük. Viszont, ha csak pár darab van elől, azokkal sokkal tovább eljátszik. Szeret játszani nagyon rizzsel, babbal, tésztával, ezekhez nem kell készíteni semmit, viszont mindig sikert aratnak, ezeket többféle változatban szoktam előállítani Neki, most például szivárványrizst készítettem.
Azért az oldalt látva biztos szép számmal gyűlt már össze az általad készített játékokból. Hol és hogyan tárolod ezeket?
Nem vészes, tényleg nincs annyira sok. Ráadásul sok az újrahasznosított, illetve olyanok is, amik pár használat után kidobásra kényszerülnek, mert elhasználódnak a játék során, időközönként azért szoktam szelektálni. Alap esetben minden játék újrahasznosított, én úgy fogalmaznék, hogy meghosszabbítottuk az életét pár hétig, hónapig. Igyekszem egyébként a játékokat tartósra készíteni, a kedvencem a vastag karton doboz (amit hoz a futár), azok nagyon strapabíróak, sokat tudunk velük játszani. Helytakarékosság szempontjából a kartonlapok, dobozok mindkét oldalára külön-külön játékot készítek. Illetve igyekszem kis játékokban gondolkodni, szintén azért, hogy ne foglaljanak sok helyet. De válaszolva a kérdésedre: van direkt ezek számára egy nagy komódom, azokban tárolom őket és a kreatívos kellékeimet. 😀
Mi lesz most, hogy jön a jó idő? Szüneteltetitek az ilyen típusú játékokat?
Most a kinti játékokat tervezem, vagy ahogy én hívom őket: a nem tiszta játékokat. Szeretnék a jó idő megérkezésére olyanokat bemutatni, amelyekbe bevonható a természet, illetve a kertészkedés. Minden gyerek szeret játszani a homokkal, vízzel, földdel, kaviccsal, termésekkel. Ezekre szeretnék majd ötleteket adni, mi ugyanis nyáron szinte kint élünk az udvaron. De biztosan lesz mellette egy-egy benti játékötlet is. 🙂
Gondolom már vannak saját ötleteid is, játékaid is, annyit készítettél az elmúlt hónapokban…
Háát, amiket feltöltök az Instára, azoknak a 80%-át én találom ki. Igyekszem inkább ezeket feltölteni, hogy ha valaki az én profilomra jön, ne olyan játékokat lásson, amiket egyébként minden második-harmadik külföldi Insta oldalon is megtalál, talán így próbálok egyedi lenni, a többi oldal mellett. Figyelem Ádit, belőle inspirálódok a legtöbbet, hiszen neki szeretnék örömet okozni, igyekszem a fejlettségi szintjéhez megfelelőt készíteni. A katicabogaras játékot is például kifejezetten Neki készítettem, mert imádja a katicát, hosszasan tanulmányozza őket az udvaron és a könyvekben, gondoltam, csinálok akkor egy katicás játékot is, aminek nagyon örült.
Mi a tapasztalatod, milyen hatással van Ádira ez a módszer?
Én úgy látom, hogy sokkal nyugodtabb, mint a több, korabeli gyerekek. Nyilván, ez részben adottság is, állítólag én is ilyen gyerek voltam, de biztos vagyok benne, hogy hatással van rá ez a módszer is. A másik észrevételem, hogy jobban tud koncentrálni. Leül és játszik szépen, egyedül. Ez is ennek a módszernek a hatása. A játékok lényege viszont nem csak az, hogy maga eljátsszon, hanem közös program is, nagyon szeretek mellé leülni és közösen is játszani. Egy másik hatás, hogy nagyon tanulékony, elég, ha egyszer lát valamit, legközelebb már tudni fogja. Viszont nem az célom, hogy Ádit a “tökéletes gyereknek” állítsam be, neki is vannak rosszabb napjai, hisztizni is szokott és ő is felmászik a kanapé, olykor az asztal tetejére. Egyre nagyobb segítségem, sokat segít már a kertben, közösen sepregetünk, sok mindenbe beavatjuk és nagyon büszke tud lenni magára.
Ha jól tudom, de javíts ki, ha hülyeséget mondok, ez is hozzátartozik a módszerhez?
Igen, a Montessori módszer egyik lényege ez, hogy a gyerek legyen bevonva mindenbe, teljes értékű emberként tekintsünk rá, kicsi kora óta. Ha sepregetünk, neki van egy kis seprűje és csinálja velem. Ha reggelit készítek, jön és segít felverni a tojást. A mosógépbe is ő pakolja be a ruhákat. És mindezt nem azért, mert muszáj, hanem magától csinálja. Nem arról szól az egész, hogy anya lusta és a gyereke porszívózik fel helyette, hanem együtt, közösen csinálunk dolgokat és ezekben is sikerélménye van, hamarabb önálló lesz, ez egyfajta anya-gyerek program is, korábban, mindent nélküle szerettem volna megcsinálni, “gyorsan kiteregetni, összepakolni”, viszont mióta bevan vonva ő is ezekbe, sokkal nyugodtabb a házimunka, bár azt nem mondom, hogy gyorsan megvan. 😀
Szeretnéd Montessori oviba járatni Ádit?
Jó lenne, de a legközelebbi úgy 150 km-re van tőlünk, és annyit nem szeretném emiatt utaztatni. Bár nagyon szeret autózni, de azért ez picit nagy távolság lenne oda-vissza minden nap.
És tegyük fel, hogy neked meglennének a szükséges papírjaid, dolgoznál ilyen területen?
Gondolkoztam rajta. 🙂 Tudod, mióta anya vagyok, sok minden eszembe jutott… hogy miért nem egyből gyerekekkel kezdtem el foglalkozni. Szeretem őket és úgy veszem észre, hogy ők is engem. Gondolkozom egy vállalkozáson is, hiszen a játékokat is nagyon szeretem. Készségfejlesztő játékokat szeretnék készíteni, fából és textilből, ami miatt jelenleg varrni tanulok. Több olyan játékötletem is van, ami nem kapható az üzletekben, viszont én úgy gondolom, hogy hiány. Minden Ádinak készül még, ő lesz a tesztelő, de ez még egy hosszú-hosszú folyamat. Meglátjuk, fiatal vagyok még, teli sok- sok ötlettel, tervvel.
Mindig azt mondom erre, hogy a gyerek(ek) hihetetlenül jó hatással tudnak lenni a nőkre, az anyukákra! Hihetetlen, mit kihoznak belőlünk.
Igen, én is szoktam rajta gondolkodni, hogy mennyire megváltoztatott az anyaság. Mennyi pluszt adott, mennyi mindenre megtanított. Nekem például a személyiségem is változott, sokkal türelmesebb és nyugodtabb lettem. Azt meg álmomban nem gondoltam volna a szülés előtt, hogy majd ezzel fogok foglalkozni. Hogy majd saját Instagram profilom lesz, ennyi követővel, ahol az általam készített gyerekjátékokat mutatom be. Már csak azért sem, mert korábban nem is hallottam róla. Még privát profilom sincs! 🙂 Most mégis rengeteget ad ez a dolog. Olyan jó, amikor küldik az anyukák a képeket, a kedves köszönő üzeneteitek, hogy milyen hálásak, hogy az ötleteimmel segítek nekünk. Ez nagyon jó érzés!
Figyelsz mindemellett arra, illetve jut időd egyáltalán arra, hogy azért te is töltődj, pihenj, kikapcsolj?
Érdekes, mert nekem a kreatív dolgok jelentik a töltődést. Valamit mindig kreatívkodtam: bútorokat újítok fel, kertészkedek, szezonálisan díszítem a lakást, mindig egyedileg, amibe már Ádit is bevonom és most itt vannak ezek a játékok is, képszerkesztés, feltöltés, szeretem csinálni. Nálunk a tévé is nagyjából dísz a falon, (Ádi se nézi) most inkább a varrás az, amivel elvagyok, ilyenkor apa nagy segítség, mivel nem szeretném egyelőre Ádit bölcsibe vinni, nekem már az is jó, ha néha-néha elmennek játszóterezni. De a legújabb például, mióta jobb idő van, hogy reggelente eljárok futni, kezdődik a kirándulós, kerti szezon, amit már nagyon vártam.
Ádi 2 éves, tervezed, hogy visszamész dolgozni a közeljövőben? Ha a bölcsi nem is opció, de nincs olyan sok hátra már az ovis korig.
Bevallom őszintén, hogy még nem. Nagyon szeretnénk neki egy kistestvért, úgyhogy reméljük, hogy itthon tudok még maradni egy darabig, megint babázhatok, hihetetlenül repül az idő, nekem Ádi is még csak most született.
Kívánom és nagyon szorítok, hogy így legyen!